Okos lány a népmeséből
Lesz-e 13. havi nyugdíj? Lesz, ha lesz. Idén. Bár, ha az alkotmánybíróság sürgősséggel úgy dönt, hogy mégse legyen, akkor már idén is spórolni fog az államkassza. Ok is lesz rá, elvégre: a koronavírus. S ha koronavírus, miért ne lehetne euróvírus belőle – elvégre itt van, a schengeni övezeten belül…
Ha válság van, nyugdíjválság is van. Mint 2008-at követően volt. Utána ugye meg kellett húzni a nadrágszíjat. A nyugdíjasokét is. Át is szabták gyorsan a nyugdíjvalorizációs rendszert.
2004-től a valorizációs arányszámot az infláció és az előző évi nemzetgazdasági béremelkedés mediánja adta meg. A válságot követően már csak valamiféle – nyugdíjas – inflációs szám maradt a rendszerben, s az is úgy, hogy a teljes éves nyugdíjtömeget érintette, ténylegesen pedig minden egyes nyugdíjas ugyanannyi emelést kapott, mert a kasztbeli szolidaritást is törvényesítették… (Volt tehát sok ezer olyan idős ember, akinek egy évtizeden át csak „amortizálódott” a nyugdíja, mert az országos átlagnál nagyobb jövedelemmel vonult nyugállományba.)
S mikor az összeurópai gazdaságélénkítő intézkedések következtében az infláció majd nullára csökkent, az egyen-valorizáció összege 1,80 eurót kóstált havonta, holott a munkabérek már jócskán emelkedő pályán voltak. Ekkor már a „szociálisan” érzékeny kormány is elszégyellte magát, s beleszőtte a törvénybe, hogy a valorizációnak minimálisan 2 százalékosnak kell lennie. (Hadd hízzanak a nyugdíjasok is.)
A nyugdíjas egyenlősdiből az idei évtől kezdve újra tényleges – inflációs rátát követő – valorizáció lett. Érdem szerinti. Merthogy az átlagosnál több nyugdíjat élvező „nyugger” az átlagosnál több járulékot is fizetett be aktív éveiben. A kisnyugdíjasoknak kegyként kiosztogatott ún. karácsonyi nyugdíjakból pedig nagy hirtelen 13. nyugdíjat csináltak néhány nappal a választások előtt.
Pontosabban: nem egészen, csak mintha, mert a kasztbeli „szolidaritás” egy formája azért fennmaradt. Az átlagnyugdíjat kapja meg minden öregségi nyugdíjas, lesz hát, aki a havi nyugdíjánál többet, lesz, aki kevesebbet kap…
Már ha kap. Mert igaz ugyan, hogy köztársasági elnök asszonyunk a sürgősséggel módosított törvényt ugyan aláírta, tehát az hatályba léphet, de párhuzamosan az alkotmánybíróságon megtámadta a törvény meghozásának módját, ami miatt a jogszabály Kassán még elmeszelhető. Ha ez megtörténik, az már az alkotmánybíróság lelkén fog száradni, nem az elnök asszonyén. Mint az okos lány a mesében: hozott is meg nem is…
Mert mesélt is hozzá, hogy ő az idősektől nem irigyli, dehogy is, jusson nekik. Csak ne ilyen csúnya módon, ne ilyen populistán, ne ilyen kampányszagúan, ne ilyen politikai-ideológiai célzattal, ne ilyen szabályszegően. Ne ilyen példanélkülien. (?) „Sajnos a kormány és a parlamenti többség eljárása az iskolapéldája annak, hogyan nem szabadna elfogadni egy olyan jogszabályt, amely csaknem másfél millió állampolgárt érint, és évente csaknem félmilliárd euróba kerül” – itt van az eb elhantolva, ahogy a klasszikus mondaná. Másfél millió állampolgár hogy jön ahhoz… Államfő asszonyunknak ezért van vitája a parlamenttel a példátlan törvényhozási eljárás miatt.
Mi, nyugdíjas ex-parlamentitudósítók azonban tudjuk, hogy példanélküliségről szó sincsen, ebben a fiatalka kis országban ugyanis többször születtek már sürgősséggel olyan törvények, amelyek durván megsértették az alkotmányt (lásd pl. a KIA-gyár körüli földkisajátításokra vonatkozót!), meg a 2010-es június 10-ei parlamenti „sürgölődéseket” sem felejtettük el – mindössze két nappal a parlamenti választások előtt!
Az utóbbiban a párttörvényt is módosították úgy, hogy a választáson leadott voksok után járó összeget csökkentették mintegy 4 millió euróval arra hivatkozva a törvény indoklásában, hogy természeti csapások következményeinek kompenzálására teremtenek vele forrásokat… A párttörvénynek ez a része azóta sem változott.
Nem tudom, megnézte-e valaki, hogy rendre a vis major alapban landol-e ez a sürgősségi négymillió, ha már egyszer jogállam… S talán erről is meg kéne kérdezni az alkotmánybíróságot. Hogy ne maradjanak fontos dolgok, egyszerinek, átmenetinek szánt megszorítások „csak úgy”, ottfelejtve, csak mert olyanokat sújtanak, akiknek nincs joguk alkotmánybírósághoz fordulni.
