Nehogy kuss legyen!
Előfordulhat, hogy a magyar és szlovák kormányközti megbeszélések és a Magyar Szövetség tiltakozásának, politikai lépéseinek hatására nem lesz annyira kedvezőtlen a felvidéki magyarokra nézve a szlovák nyelvtörvény módosítása. Módosulni minden bizonnyal fog, de Ficóék a jó kapcsolatok megőrzése érdekében még a törvény parlamenti tárgyalása előtt lefékezik a nemzetiek erőlködését, enyhítenek a módosítás kiszivárgott szigorán, és ennek következtében a jövőben nem csorbulnak a kisebbségi nyelvhasználati jogok.
A Szlovák Nemzeti Párt népszerűségi zuhanása Dankóékat arra ösztökélte, hogy bepróbálkozzanak az általuk irányított kulturális minisztériumban egy profiljukba illő igencsak hejszlovákos törvénnyel: az államnyelv intenzívebb védelmével. Ezzel akarták visszatornázni magukat a parlamenti csík fölé.
Szijjártóék nem hagyták maguktól folydogálni az eseményeket, intenzív tárgyalásokat kezdeményeztek a szlovák házelnökkel és külügyminiszterrel is nyelvtörvény ügyben. Ígéretet kaptak, hogy az államnyelvtörvény módosításának szigora nem fog lecsapni a kisebbségi nyelvhasználati jogokra. Meglátjuk, mi lesz a kommunikáció végső eredménye, Fico akarja-e, képes lesz-e befolyásolni a törvényalkotást, Danko és a hozzájuk tartozó kulturális tárca mit képes kicsikarni belőle, mert az ördög soha nem alszik.
Minden esetre félelemkeltésre és önmutogatásra igencsak alkalmas volt a törvény módosításának előjátéka, a vélhetően szándékos kiszivárogtatással együtt.
A SNS célja a figyelemfelkeltés, a népszerűségzuhanás megállítása volt, a magyar kártyapakli ilyenkor szokásos megkeverésével. Ilyen az, amikor a kulturális tárca a nemzetiek kezébe kerül: ugye, mi megmondtuk, ugye, mi meg akartuk szigorítani a nyelvtörvényt!
Aki szlovák, velünk tart! Csak azok a fránya, nemzetietlen koalíciós partnerek! A régebben jól bevált slotai, illetve malíkovái (későbbi nevén Anna Belousová) módszerek most is éreztetik hatásukat: újra a figyelem középpontjába kerültek a nemzetiek, a magyarok pedig a kilátásba helyezett büntetések árnyékában megint megfélemlítve érezhetik magukat. A behízelgő és értelmetlen virágcsokor, a nemzeti párti Taraba környezetvédelmi miniszter és Gyimesi összebújása, Bugár Béla előbújása és vészjóslása, újságcikkek garmada nyelvtörvény témában, a múlt belénk rögződött árnyékai, félelmei megtehetik hatásukat a magyar emberek között.
Mert a nyelvtörvény-módosítás erős előjátékának hatására megint csak elbizonytalanodhatnak a felvidéki magyarok: talán halkabban fognak magyarul beszélgetni az utcákon és tereken, a buszsofőrök csak államnyelven fogják megszólítani az utasokat, a nénikék a postákon csak szlovákul tudják majd feladni a karácsonyi csomagot az unokáknak, az orvosok és nővérek sem mernek majd magyarul kommunikálni a betegekkel, a farsangi Csemadok-bálokon az éjféli tombolahúzások államnyelvűek is lesznek (volt, ahol már a kort megelőzően eddig is kétnyelvűek voltak, akkor mitől volt reprezentációs magyarbál a bál?), a boltosok a büntetésektől tartva már most fejcsóválva méregetik a kétnyelvű cégtábláikat, és keresik a létrát, hogy levegyék a nemrégiben elhelyezett magyar feliratot, az éttermek étlapjairól pedig lekerülhet az Esterházy-rostélyos, a Somlói galuska, az Újházi tyúkhúsleves és a Jókai-bableves megnevezés.
A civil szervezetek a rendezvényeik meghívóit, hirdetményeit újra kétnyelvűsítik (elöl a szlovák nyelvű szöveg), mint ahogy a pedagógiai dokumentációra is jobban odafigyelnek. Ugyanis hajlamosak vagyunk a megfélemlítés eszközeinek hatására meghunyászkodni már a kilátásba helyezésük pillanatában. Érthető, hiszen soványpénzű iskolák, vállalkozások, magánemberek, hivatali alkalmazottak vélnek kockáztatni idejekorán nagyösszegű büntetéseket.
Még az Érsekújvár én így szeretlek csoport aktivistáinak dolga is megnehezedik! A módosítás árnyékában hogyan tudják motiválni kétnyelvűségre az üzleteseket, éttermeseket, tánciskolásokat, vállalkozókat, hivatalnokokat, amikor még minden olyan bizonytalan?
Elnémítanak? Ne hagyjuk magunkat, bízzunk a belátásban és a józan észben!
