2026. november 17., 10:40

November 17-e – a lefokozott ünnep

2025-től kezdve a bársonyos forradalom évfordulója már nem munkaszüneti nap Szlovákiában. A költségvetési megszorítások részeként a Fico-kormány miközben kigyomlálta a munkaszüneti napokat, akarva-akaratlan a fontossági sorrendet is felállította az ünnepnapok sorában. Aligha véletlen, hogy míg augusztus 29-e, a szlovák nemzeti felkelés évfordulója munkaszüneti nap maradt, addig november 17-e lefokozott piros betűs nap lett. 

november 17
Fotó: Wikipedia

A kabinet mindezt elhanyagolható politikai veszteséggel tehette meg: az 1989-es rendszerváltás, a szabadságért és a demokráciáért folytatott küzdelem emléknapja a szlovák társadalom nagy többségéből mára kevés érzelmet vált ki. November 17-e munkanappá degradálása néhány véleményformáló dohogásán túl lényegében visszhangtalan maradt. Jól mutatja mindez, a szlovák(iai) társadalom mára beárazta 1989-et és örökségét.

November 17-e eleve nem indult jó pozíciókkal a szlovákiai államünnepek sorában. 1993-at követően az önállósuló Szlovákiában a társadalom többsége sokkal inkább érezte magáénak január 1-ét, mint a bársonyos forradalom évfordulóját. A piacgazdasági átmenetet kísérő létbizonytalanság hosszú évekre vagy inkább évtizedekre tette népszerűtlenné az 1989-es rendszerváltást széles társadalmi csoportokban.

Az ezredfordulót követő gyors gazdasági fellendülés a bársonyos forradalom örökségéről kialakult képet némileg árnyalta, de a társadalmi-gazdasági átalakulást nem tette általánosan elfogadottá. A sikeres makrogazdasági reformok nyomán tovább nyíló társadalmi olló csak még inkább aláhúzta, mely társadalmi csoportok érezhetik magukat a rendszerváltás nyertesének vagy vesztesének.

Mindez a mai napig hatóan leképeződött a politikai preferenciákban is: a jelenlegi kormánypártok az alacsonyabb státuszú, az 1989-es átalakulással szemben máig szkeptikus szavazók nagy tömegeit tudhatják maguk mögött. A magasabb társadalmi státuszú és/vagy urbánus közeg sokkal inkább érzi magáénak 1989 örökségét, ezek a szavazói csoportok nagy többségben a jelenlegi parlamenti ellenzéki pártok mögé sorakoznak fel. Vagyis nagy magabiztossággal kijelenthető, a kormánypártok választói számára sokkal fontosabb az augusztus 29-éhez kötődő politikai örökség, ezért az ő szempontjukból érthető módon november 17-ét áldozták be a költségvetési konszolidáció oltárán. 

November 17-e lefokozásának visszhangtalansága az eltelt 37 év dacára is hagy rossz szájízt az emberben. Még akkor is, ha szlovákiai magyarként számunkra is az illúzióvesztésről szóltak a rendszerváltást követő évek, évtizedek. Csalfa ábrándnak bizonyult, hogy a cseh(szlovák) nemzetállam helyén egy olyan otthont építhetünk, amely az elveszített haza helyett is biztosítja a polgári jogegyenlőséget és kiterjeszti közösségi jogainkat.

Emiatt is érezhetjük úgy sokan, november 17-e helyén az űr van. Ha a nap szimbóluma a magyar október 23-hoz hasonlóan egy lyukas zászló lenne, akkor a lyuk helyén ott lennének az elveszített reményeink, és sokunk idealizmusa. A szabadság és a demokrácia, ha nem is váltak szitokszóvá, a be nem teljesült ígéretek miatt rossz mellékízt kaptak. 

Magyar közösségünk, vagy ami a helyén van, valójában máig nem tudta belakni a polgári demokráciát, vagy ami a helyén van. Az új idők új szele 1989 után felemelte az egyént, de tovább gyengítette a közösséget összekötő szálakat. A reményteljes újrakezdéshez leginkább a közösségi érdekek újrafogalmazására, és nem mellesleg egymás iránti szolidaritásra lenne szükség. Szép álom, az 1989-es idealisták reményeihez fogható…

Megosztás
Címkék