Nincs természetes szövetségesünk, csak magunkban bízhatunk
Lehet, sokakat meglepő kijelentést tett a közelmúltban Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke. Szerinte a szlovák politikában nincs természetes szövetségesünk. Miért is lenne? Leegyszerűsítve egy mondatban a válasz az lehet, hogy az ellenzéki, liberális oldalon nem is akarunk szövetségeseket keresni, hiszen távol áll tőlünk, az eszmeiségében hozzánk közelebb álló szuverenista kormányoldal pedig nem a saját nemzeti vonalunkat képezi.
Persze a dolog nem ilyen egyszerű! Egyrészt elkeserítő, hogy általában még mindig csak megtűrtként tekintenek ránk, a szlovák alkotmányban is. Inkább jelentünk nyűgöt az országban, mint értékes, egyenrangú partnereket. A szavazatainkra persze szükség van, de számottevő és természetes szövetségi kapcsolat híján csak a magyar voksokat akarják levadászni többnyire olyan, általuk futtatott magyar politikusok segítségével, mint Ódor Lajos, Grendel Gábor, Simon Zsolt, Hamran István, vagy éppen az új pártját kereső Gyimesi György.
A tapasztalatok alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a szlovák pártok magyarjai nem jelentenek a parlamentben magyar képviseletet. Ők magyar játékosok a szlovák csapatokban, elsősorban a szlovák pártok érdekhordozói.
Ilyenkor mindig az 1969-es prágai 3:3-as döntetlennel végződő Csehszlovákia-Magyarország világbajnoki selejtező mérkőzés jut az eszembe. 3:1-es magyar vezetésnél a szlovák Jozef Adamec a meccs szünetében állítólag durván lemagyarozta Szikora Györgyöt, a felvidéki magyar focilegendát, akit aztán az 51. percben le is cseréltek. Némelyik szlovák párt, például a Progresszív Szlovákia a magyar szavazatok megszerzése érdekében nem restell saját magyar platformot is létrehozni.
A szlovák pártoknál az értékmérő sok esetben a lojalitásunk, amely elsőfokú kritériuma a szorosabb együttműködésnek. Számunkra az együttműködés kulcsa sokkal inkább a céljaink melletti kiállás, a hozzánk való pozitív viszonyulás.
A progresszív szlovák politikai erőkkel való összefogásban ezért tudott élenjáró lenni a lojalitást lépten-nyomon hangsúlyozó Most-Híd, az együttműködés pártja. Bár ennek némileg ellentmond a 2016-2020-as választási ciklus, amikor a vegyespárt együtt kormányzott a Smerrel és a Szlovák Nemzeti Párttal. Persze, a hatalom birtoklása, az ebből származó előnyök sok esetben felülírták a pártideológiát.
Gyakran hangzik el bírálatként, hogy azzal a Ficóval kokettál a Magyar Szövetség, akinek a nevéhez kötődik a nyelvtörvény, aki nem torolta meg Malina Hedvig és a dunaszerdahelyi magyar szurkolók bántalmazását sem. A másik oldalon viszont ott vannak az előző választási ciklus külügyminiszterei – Korčok és Káčer, akik bármennyire is tagadták, magyarellenes hangulatot keltettek az országban azzal, hogy számtalanszor a magyar irredentizmus növekvő veszélyére hívták fel a figyelmet.
Magunk vagyunk, de ez egyáltalán nem jelent vészhelyzetet! Gubík szerint jelenleg a párton belül rend van, nincs egymásra mutogatás, a platformosodásnak vége.
Viszont annak ellenére, hogy egyetlen párt van a Felvidéken, még nem tudatosult eléggé az emberekben a magyar-magyar viszálykodás vége. Komoly kommunikációs feladat ezt tudatosítani, a parlamenti belépő egyik feltétele a bizalom helyreállítása az egyetlen felvidéki magyar párt irányába. Szerencsére az energiákat emésztő platformharcok helyett jobban és többet lehet már szakmai profizmusra törekedni.
Természetesen lépni kell a szlovák pártok irányába, de nem feltett kezekkel! Nem szabad beékelődni a nagypártok ideológiájába, átvenni az értékrendjüket csak azért, hogy koncot dobjanak elénk.
Következetesen saját értékrendünk szerint kell politizálni! Sajnos a hazai demográfiai helyzet és az anyaországi politika konfliktusai sem kedveznek nekünk. Többen meghaltak, mint szavazásra jogosultan nagykorúvá váltak a Felvidéken. A Magyarországon eldurvult Orbán-ellenségnek, a Magyar Péter keltette arroganciának is lehetnek felvidéki követői, főleg a fiatalok körében, merthogy divat lett a lázadás, a másság követelése egyéb, számunkra kedvezőbb alternatíva híján is.
A szlovák pártoktól visszanyerhetők a magyar választók, de hogyan lehet visszacsalogatni őket? Miközben kőkemény érdekvédelemre kell törekednünk, ugyanolyan fontosnak kell tartanunk a szülőföldön való boldogulást befolyásoló kormányzati döntéseket is, amelyeket jelenleg parlamenten kívüli pártként nehezen tud a Magyar Szövetség befolyásolni. A különböző gazdasági és szociálpolitikai kérdésekben megnyilvánulni mindenképp szükséges. Az Országos Tanács ülésen elfogadott 13 pont alapértéket jelent, ebből nem szabad engedni.
Az idő haladtával újra előkerülhet a magyar kártya a Felvidéken, de ennek akár mozgósító jellege is lehet. Gubík szavaival élve lelkesítéssel lehet legyőzni a közönyt.
Ha a jövőre esedékes önkormányzati választásokon újra megmutatjuk az erőnket, a parlamenti választások előtt és remélhetőleg utána is a kormányalakításkor más lehet majd a tárgyalási pozíciónk a szlovák pártokkal. A történelmi nézetkülönbségek miatt természetes szövetségesünk ugyan nagy hirtelenjében még akkor se lesz, de magunkban, a Magyar Szövetségben majd sokkal jobban bízhatunk!
