Népszerűtlen népszavazás, magára maradt Demokrati
Nem előzte meg hangos kampány, nem uralta a közbeszédet, mégis szombaton népszavazást tartanak Szlovákiában. Talán még azok közül sem hoz lázba mindenkit az esemény, akik napi szinten követik a politikát, nem is beszélve azokról, akiket a közélet egyáltalán nem érdekel. Sokan valószínűleg azt sem tudják, hogy ezen a hétvégén az urnákhoz járulhatnak.
Nem kell különösebb politikai érzék vagy társadalomtudományi elemzés ahhoz, hogy megjósoljuk: a részvétel várhatóan alacsony lesz. Könnyen elképzelhető, hogy a választásra jogosultaknak csupán tíz és húsz százaléka él majd a szavazati jogával, ami messze elmaradna az érvényességhez szükséges küszöbtől.
Magáról a népszavazásról, a feltett kérdésekről, valamint a szlovákiai referendumok történetéről, a számos sikertelen és az eddigi egyetlen sikeres népszavazásról kollégám, Kocur László részletes és alapos összefoglalót készített.
Én inkább arra vállalkoznék, hogy a népszavazás közvetlen politikai következményeit, belpolitikai üzenetét és várható hatásait vegyem górcső alá.
Mint ismert, a népszavazást a parlamenten kívüli Demokrati kezdeményezte Jaroslav Naď vezetésével. A referendum mögött természetesen tartalmi és politikai szempontok egyaránt meghúzódnak, utóbbiakat pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Ebből a szempontból azonban a kezdeményezés egyelőre nem tűnik áttörésnek. Az ellenzék nem tudott egységesen felsorakozni a népszavazás mögé, nem vált belőle az egész ellenzéket összekovácsoló ügy. A közvélemény-kutatások alapján várható részvétel ráadásul még attól a harminc-negyven százalékos szinttől is messze elmaradhat, amely már azt jelezné, hogy valóban erős kormányváltó hangulat uralkodik az országban.
Mindez azért is érdekes, mert a Demokrati számára a népszavazás nem csupán politikai kezdeményezés volt, hanem egyben lehetőség arra is, hogy vezető szerepet vívjon ki az ellenzéki oldalon. Egy látványos mozgósítás új szavazókat hozhatott volna, és kitörést jelenthetett volna abból az öt-hat százalék körüli támogatottsági sávból, amelyben a párt hosszabb ideje mozog. Erre azonban a jelenlegi várakozások alapján kevés az esély.
Ha pedig a népszavazás valóban alacsony részvétellel zárul, annak politikai következményei elsősorban a kezdeményező pártot érinthetik. A többi ellenzéki szereplő ugyanis nem kötötte össze saját politikai sorsát a népszavazással, így a kudarc terhét sem kell velük megosztani. Miközben a Demokrati viseli a kezdeményezés politikai kockázatát, a többi ellenzéki párt kívül maradhat a felelősségi körön, és levonhatja a maga következtetéseit anélkül, hogy a népszavazás eredménye közvetlenül rájuk égne.
Végső soron tehát könnyen elképzelhető, hogy a szombati népszavazás nem annyira a kormányról, mint inkább az ellenzék jelenlegi állapotáról mond majd sokat. Arról, hogy képes-e közös ügyek mentén mozgósítani a választókat, és arról is, hogy melyik politikai erő tudja magát hiteles vezetőként pozicionálni a kormánykritikus térfélen. A referendum minden bizonnyal érvénytelen lesz, politikai tanulságai azonban ettől még korántsem lesznek érdektelenek, az egyik ilyen legfőbb tanulság, hogy ha a népszavazás rekordalacsony lesz, az bizony nemcsak a Demokratit sújthatja le, de elveszhet a 2027-es parlamenti választás előtti lendület, mely megvolt a Smernek 2023-ban a nem is olyan kudarcos népszavazást követően.
