Egyszer volt Budán kutyavásár, meg sikeres népszavazás Szlovákiában...
Strandra menne a hétvégi hőségben, vagy inkább barkácsolna a hűvös garázsban? A kertészkedést csak a legelszántabbaknak javasoljuk, meg akiknek az a munkája... Bármilyen programot is választ hétvégére, ne feledkezzen meg róla, hogy szombaton, július 4-én, amikor Komáromban Spartan Race lesz, a hazai népszavazási kezdeményezések is jubilálnak.
A szombaton tartandó népszavazás lesz ugyanis a tizedik az önálló Szlovákia 33 éves történelmében, azaz átlag 3,3 évente népszavaztunk, igaz, nyolc ízben sikertelenül, az az egy is épp hogy csak megvolt.
A népszavazás a közvetlen demokrácia legrégebbi intézménye, gyökerei az ókorba nyúlnak vissza, a modern értelemben vett népszavazás nem azonos az ókori római plebiszcitumokkal. Az ókori Rómában a plebiscitum eredetileg a plebejusok gyűlésének határozata volt, amely kezdetben csak rájuk volt kötelező.
Az első modern, országos szintű referendumok a 19. században jelentek meg Svájcban. Az 1848-as szövetségi alkotmány már kötelező népszavazást írt elő az alkotmánymódosítások esetére, az 1874-es alkotmánymódosítás pedig bevezette a fakultatív referendum intézményét is, amely lehetővé tette, hogy meghatározott számú választópolgár népszavazást kezdeményezzen a parlament által elfogadott törvényekről. Ezzel Svájc a közvetlen demokrácia mintájává vált, és intézményeit később számos ország átvette.
Ezen ősi intézmény hazai implementációjával az 1993-ban, Csehországtól való különválásával önállóságát megteremtő Szlovákia sem várt sokáig, az elsőt mindjárt 1994-ben tartották, Ján Ľupták, a Szlovákiai Munkásszövetség (ZRS) elnökének kezdeményezésére. Az ország első munkása arról kérdezte meg a népet, hogy
Csecsemőkorú demokráciánkban azonban lehet, hogy a nép még nem érte fel lélekben az e nagyszerű ókori intézmény nyújtotta lehetőségeket, ugyanis, csak az ötödük válaszolt, a részvétel 19,96 százalékos volt. Ľuptáknak azonban a sikertelen népszavazás miatt nem kellett szomorkodni, egyrészt a függetlenné vált állam első népszavazása örökre az ő nevéhez fog fűződni, másrészt, lehet, hogy ez is hozzájárult a Vladimír Mečiar harmadik kormányában való tagságához.
Kocur László
Ritkaság, hogy a belügyminiszter szabotálja el a népszavazást, nem is tudom, Szlovákián kívül volt-e rá példa. 1997-ben négy kérdésre kellett volna válaszolni, a kormányzó HZDS indítványára.
Egyetért-e azzal, hogy a Szlovák Köztársaság csatlakozzon a NATO-hoz?
Egyetért-e nukleáris fegyverek elhelyezésével a Szlovák Köztársaság területén?
Egyetért-e katonai támaszpontok elhelyezésével a Szlovák Köztársaság területén?
Egyetért-e azzal, hogy a Szlovák Köztársaság elnökét a Szlovák Köztársaság polgárai közvetlenül válasszák meg a mellékelt alkotmánytörvény-tervezet szerint?
Ez utóbbi, negyedik, a köztársasági elnök közvetlen megválasztására vonatkozó kérdés született meg elsőként: egy petíciós kezdeményezés eredményeként, amelyet 521 ezer állampolgár támogatott. Az ellenzéknek korábban nem sikerült a parlamentben elfogadtatnia a köztársasági elnök közvetlen megválasztásáról szóló alkotmánytörvényt, ezért támogatta ezt a petíciót. A másik három népszavazási kérdés csak akkor született meg, amikor a köztársasági elnök közvetlen megválasztásáról szóló petíciós akció már javában zajlott. Ezek célja az volt, hogy a kormánykoalíció csökkentse az ellenzék politikai hasznát a közvetlen elnökválasztásért folytatott kampányból. Michal Kováč köztársasági elnök úgy döntött, hogy mind a négy kérdést egyetlen népszavazás keretében vitatják meg.
A HZDS-nek, úgy látszik, megtetszett a népszavazósdi, ugyanis a következő évben, 1998-ban is tartottak egyet, melyen hat stratégiai állami vállalat privatizációját tiltó alkotmánytörvény elfogadásához kértek lakossági támogatást. Noha a népszavazás szeptember 25-26-án, a parlamenti választások napján volt, mégis eredménytelen maradt, 44,25 százalékos részvétel mellett, miközben a parlamenti választáson a részvétel 84,24%-os volt. A HZDS ugyan megnyerte a választást, de nem tudott kormányt alakítani, ez Mikuláš Dzurindának sikerült.
a korábbi koalíciós pártok közül a HZDS és az SNS alkotmánytörvénnyel szerette volna lerövidíteni az őket menesztő kormány mandátumát. Azt, hogy támogatottságuk komolynak mondható, az is mutatta, hogy a petíciójukat 698 000 állampolgár írta alá. A népszavazásba bekapcsolódók 92,74 százaléka menesztette volna a Magyar Koalíció Pártját első ízben magába foglaló kabinetet, igen ám, de a részvétel csak 20,03 százalékos volt, úgyhogy coki.
2003-ban, Mikuláš Dzurinda második kormánya idején az Európai Unióhoz való csatlakozás feltétele volt, hogy ezt népszavazással erősítse meg a tagjelölt. A kampány során még egy pozsonyi sétát is szerveztek, melynek során személyesen győzködték az óvárosi polgárokat a belépés helyességéről. A győzködő politikusok menetoszlopában Michal Kováč exelnök és Vladimír Mečiar közösen vett részt, ebből látszik, mennyire népfrontos volt ez a kérdés, igaz, Jozef Ševc elvtárs, a Szlovák Kommunista Párt elnöke nem vett részt a sétán. És hiányzott még egy parlamenti párt elnöke. Tudják, melyiké? Segítek: ma is miniszterelnök... Na mindegy, séta ide vagy oda, 2 012 870 ember igennel szavazott, 135 031 nemmel, így, 52,15 százalékos részvétel mellett ez az egy népszavazás érvényes volt.
2004. május 1-jén aztán csatlakoztunk az unióhoz,erre sokan emlékeznek, arra talán csak a politikával intenzívebben foglalkozók, hogy előtte, április 3-án népszavazást is tartottak, melyet a Szakszervezetek Országos Tanácsa kezdeményezett. Rudolf Schuster államfő a szintén a parlamenti ciklus lerövidítését kezdeményező népszavazást az államfőválasztás napjára írta ki, amikor nagy csata volt, Vladimír Mečiar és Ivan Gašparovič között. Míg ezen a részvétel 47,94 százalékos volt, a népszavazáson csak 35,86, így ez is kuka.
míg végül a 2010-ben, az SaS alapítói egy hatkérdéses népszavazási kezdeményezéssel hívták fel magukra a figyelmet, melyben olyan, korát megelőző kérdések is voltak, mint hogy egyetért-e az internetes szavazással. Ez egy takarékos népszavazás volt, ugyanis a parlamenti képviselők számát 100-ra akarták csökkenteni, de indítványozták a rádió- és televízó-üzembentartási díjak eltörlését is. A pártalapítás – bónusz kormánytagsággal, Richard Sulíknak csak a lufit kellett fogni – összejött, a népszavazás szeptember 18-án nem. A jogosultak 22,84 százaléka járult urnákhoz.
2015-ben a Szövetség a Családért 408 ezer aláírást, melyből 389 ezer bizonyult hitelesnek, ami bőven elég a népszavazás kiírásához, melyet Andrej Kiska később elítélt államfő február 7-ére írt ki. A népet arról kérdezték, egyetértenek-e azzal, hogy házasságnak csak a férfi és nő közötti szövetséget lehessen nevezni; azonos nemű párok ne fogadhassanak örökbe, és ne nevelhessenek gyereket; illetve hogy a tanulóknak a szexuálitásról és eutanáziáról szóló programokon ne kelljen kötelezően részt venni, ha a szülő, vagy maga a gyermek nem ért egyet azzal. Hiába a fajsúlyos téma, amiről biztosan mindenkinek van véleménye, a többség ezt megtartotta magának, urna útján csak 21,41 százaléknyi választópolgár mondta el. Ez volt az első olyan referendum, amelyet valódi civil szervezet rendezett, olyan, amelyik később nem alakult párttá.
a következő népszavazásra. 2023-ban a Smer, akkor még ellenzékben, a következő kérdésre kereste a választ: Egyetért-e azzal, hogy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának választási ciklusa népszavazással vagy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának határozatával is idő előtt megszüntethető legyen a Szlovák Köztársaság Alkotmányának módosításával? A kérdés a szükséges alkotmánymódosítás hét pontját is tartalmazta, melyet nem valószínű, hogy az állampolgárok nagy része értett. A petíció, melyet 406 ezer ember írt alá, eredetileg két kérdést tartalmazott, az első arra vonatkozott, hogy mondjon-e le a kormány. Ezt azonban az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta, így csak a második kérdés szerepelt a szavazólapon. Csak az érdekesség végett, annak terjedelme szlovák nyelven 1388 karakter volt, közel egy normaoldal. Robert Ficónak még így is 1,19 millió embert sikerült az urnákhoz csábítani. S ugyan a 27,25 százalékos részvétel miatt a népszavazás eredménytelen volt, de az urnákhoz járulókat a Smer sikerrel konvertálta szavazókká ugyanezen év szeptemberében.
a parlamenten kívüli Demokrati párt kezdeményezte. A népszavazás kiírásához vagy parlamenti döntés kell – értelemszerűen parlamenten kívüli pártként ez nem lehetséges –, vagy 350 ezer támogató aláírás. Parlamenten kívüli pártként ennyi aláírást összeszedni nem egyszerű, a vállveregetés mindenképp jár a pártnak, a kötelező minimumot ugyanis 34 ezerrel sikerült meghaladni.
S hogy miről dönthetünk? Két kérdést tesz fel Jaroslav Naď pártja, jelesül: "Egyetért-e az úgynevezett életjáradék megszüntetésével - például Robert Fico esetében -, amelyet a Szlovák Köztársaság egyes alkotmányos tisztségviselőinek javadalmazásáról szóló, módosított 120/1993. sz. törvény 24a. §-a (1) bekezdésének b) pontja szabályoz?" és "Egyetért-e Ön azzal, hogy állítsák vissza a Speciális Ügyészséget és a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökséget?"
Peter Pellegrini, nem túl jóindulató módon már a nyári szünetre írta ki a népszavazást, mikor a szavazásra jogosult nép egy része már a first moment utazásokon piheni ki az év fáradalmait. Az anyagi eszközökben nem bővelkedő párt sem tudott intenzív kampányt folytatni, így kérdéses, hogy mekkora lesz a részvétel.
Ön elmegy szavazni? Írja meg kommentben!
