Eldobható pártok a szlovák politikában
Pénteken érkezett a gyászhír, hogy 79 éves korában elhunyt Ján Ľupták, a Szlovákiai Munkásszövetség (ZRS) alapító elnöke. Nyugodjék békében, nekrológot nem írunk róla, mert politikailag semmit nem tett le az asztalra pártja rövid tündöklése, majd hosszas agóniája során.
Ugyanakkor ez egy lehetőség, hogy végigtekintsünk a hazai politikai rendszer fragmentálódása nyomán keletkező, egyszer használatos pártok során, melyekből szép számmal akadt, s valamennyien ugyanazt a pályaívet írták le. Az eldobható pártok pályája, némi természettudományos áthallással hasonlatos a Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij által a rakétaelv leírásában lefektetettekhez. Az orosz tudor szerint a rakéta sebességének növekedése egyenesen arányos a kilövellt anyag sebességével és a rakéta tömegarányának logaritmusával. Ha pedig az anyag elfogy, akkor a lefelé tartó haladás pályája is legalább olyan meredek, mint a felív. Ezt a folyamatot pedig kétségkívül a ZRS prezentálta először a hazai pályán, igaz, utána megannyian követték.
Vladimír Mečiar pártjának, a HZDS-nek, 61 képviselői hely jutott, a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt 9 képviselőjével ez még mindig csak hetven... A ZRS-nek viszont volt 13 képviselője. A kabinetben egy miniszterelnök-helyettesük, és három miniszterük volt. Aki guglizás nélkül megnevez legalább egy ZRS-es minisztert, és valamit, ami a nevéhez köthető, azt meghívom egy sörre... A pártnak az 1994-es bravúrt nem sikerült megismételnie, 211 ezer szavazója akkor volt utoljára. Mečiarék bukása után már csak 43 ezer voksot kaptak, utoljára 2010-ben indultak a választáson, végül 2017-ben Ľupták a párt feloszlatását kezdeményezte.
Mečiart Mikuláš Dzurinda első kormánya követte. (Miként Csehov nővérei sóhajtották ki magukból Moszkvát, úgy sóhajt a még megmaradt felvidéki gyalogmagyar is: ez volt az első magyar kormányzati szerepvállalás, a the begening of the beautiful friendship... De, ahogy Villon is írta: "hol van a tavalyi hó?") Itt tűnt fel a Polgári Egyetértés Pártja, melyet Rudolf Schuster, a későbbi államfő alapított. Elnökké választását követően a pártelnöki stafétát Pavol Hamžík vette át. Hirtelen annyi jut eszembe róla, hogy nagy bajsza volt, persze, méltatlan volna a politikai stratégiai éleslátást elvitatnunk tőle, hisz miután a párt, melynek egyedüli célja Schuster elnöki kampányának felépítése volt, a 2002-es választásokon már nem is indult önállóan, csak a Demokratikus Baloldal Pártjával karöltve, de a parlamentbe így sem jutva, 2003-ben pedig összeolvadt a Smerrel, Hamžík mégis meg tudott maradni a politika farvizén, most éppen budapesti nagykövet.
Mikuláš Dzurindának aztán még egy ciklus adatott (aztán még egy fél, csak akkor látszólag Iveta Radičová volt a miniszterelnök...), második kormányát a Magyar Koalíció Pártja, a KDH és az ANO, az Új Polgári Szövetség alkotta, melynek élén a kőgazdag médiavállalkozó, a "szlovák Berlusconiként" emlegetett Pavol Rusko állt. Rusko a Markíza váltóinak büntetőperében kiszabott 19 esztendős, jogerős szabadságvesztését tölti épp, de Dzurinda második kormányában miniszterelnök-helyettes volt. Zavaros ügyei miatt a pártot végül kivetette a koalíció, de a Ľubomír Lintner körülötti csoport segített Dzurindának kihúzni az előrehozott választásokig hátralevő időt. 2006-ban ráadásul az ANO-ból kilépett Jirko Malchárek, František Tóth és Alexandra Novotná, akik Nádej néven alapítottak pártot, de ezt már meg se említsük...
2010-ben jutott először a parlament az SaS, mindjárt kormányra is került, meg is döntve azt hamarosan. Eközben önálló életet is élt, voltak itt is "hosszú kések éjszakái". És Richard Sulíknak köszönhetjük azt is, hogy először bevitte a hátán a parlamentbe Igor Matovičot. Az SaS-ből először Jozef Kollár távozott, ő volt Sulík ellenlábasa az elnöki posztért. Jozef Kollár, Juraj Miškov és Daniel Krajcer 2013-ban hagyta el a pártot, megalapítva a Liberálná dohodát, mely aztán a Daniel Lipšic megálmodta, de önálló létre képtelen NOVÁ-val fuzionált. Az egyik szakadár, Juraj Miškov még egy SKOK! nevű párttal is próbálkozott, de az ugrás nem sikerült. Ugyancsak az SaS vetette ki magából Lucia Nicholsonovát, aki egy Jablko nevű projektet metszegetett-locsolgatott, de a magoncnak a faiskolából sem sikerült kitörnie. Ľubomír Galko is kegyvesztett lett az SaS-ben, hetedmagával ki is lépett, de a Demokrata Pártban nem termett számára babér. Vigaszágon, Igor Matovič listáján sikerült visszajutnia a parlamentbe, amit úgy hálált meg, hogy kilépett a frakcióból, és belépett a parlamenten kívüli Demokrati pártba.
Ők is elnököt akartak csinálni, látták korábbról, hogy ez Szlovákiában párttal lehetséges. Az elnökség nem, de a kormány összejött nekik 2016-ben. A párt képviselőinek egy része ellenezte az összebútorozást Ficóékkel. A párt rövid úton felmorzsolódott, 2017 májusában az utolsó parlamenti képviselőjük, Alena Bašistová is kilépett a pártból, maradványaik a Szlovák Konzervatív Párt nevet vették fel, majd egyesültek a Kereszténydemokrata Mozgalommal.
A szintén köztársaságielnök-csináló, szintén egyszer használatos Za ľudí párt az SOP és az ANO működési modelljének hibridje: alapítójuk, Andrej Kiska köztársasági elnök lett, utána meg elítélték. A pártból elfogytak a képviselők, és már csak egy hármaskoalíció formájában tudott a törvényhozásba jutni. Vélhetően utoljára…
A négyéves választási ciklusokra tagolt képviseleti demokrácia kritikusai gyakorta megjegyzik, hogy ebben a rendszerben azért nehéz stratégiai, évtizedeken át húzódó döntéseket átültetni, mert mindenki csak négy évben gondolkodik. Nos, a fiatal szlovákiai demokráciában van sok párt, akiknek egy perccel sem adatott több.
