Nemzetpolitika a tettek mezején
A csütörtök esti órákban robbanó diplomáciai bombahír, Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök budapesti tárgyalásának bejelentése értelemszerűen a partvonalra szorított minden egyéb aznapi történést. Ugyanezen a napon ült össze Budapesten a Magyar Állandó Értekezlet, amely újfent erős jelzést küldött a határokon túlra arról, az ottani közösségek nincsenek egyedül.
A MÁÉRT legutóbbi ülése ismét megerősítette azt a stratégiai vonalat, amelyet az Orbán-kormány(ok) követ(nek): a nemzetpolitika nem alkalmi támogatások nyújtása néptánctáborra és kopjafafaragásra, hanem hosszú távú, intézményesített, az Alaptörvényen nyugvó felelősségvállalás a határon túli magyar közösségek iránt. A kormány részéről látható akarat az, hogy ne csupán támogatást osszon: olyan hálózatot építsen, amely tartósan biztosítja az oktatás, a kultúra és a helyi intézmények működését, ami pedig inkább az „utódállamok” dolga (is) lenne… A zárónyilatkozat és a plenáris beszédek egyaránt arról szóltak, hogy a megmaradás gyakorlati eszközöket igényel: iskolákat, óvodákat, egyházi és kulturális beruházásokat, valamint gazdaságfejlesztési támogatást. Ennek itt a Felvidéken már jó ideje haszonélvezői vagyunk.
A miniszterelnök helyzetértékelő előadásának nagyobb része a negyedik évében járó ukrajnai háborúra, annak európai recepciójára, és gazdasági-politikai hatásaira reflektált. A háborúból fakadó geopolitikai és egyéb bizonytalanság a nemzeti közösségek jogainak védelmét is nehezíti, ezért is elemi érdek a béke.
A beszéd fontos vetülete volt a technológiai és oktatási dimenzió. A megjelent határon túli vezetők kvázi feladatul kapták, hogy lépjenek túl a koszorúzásokon, és teremtsék meg a jövő digitális-technológiai infrastruktúráját, amelyek révén a helyi közösségek versenyképesek maradnak a 21. században. Ehhez viszont az állami döntések befolyásolásának lehetősége kell, ami itt nekünk már hosszú ideje hiánycikk…
Az is tanulságos volt, hogy a következő választáson nem induló Momentum Mozgalom, és a Budapest (belső kerületeinek) határain túl nem létező Párbeszéd nem fogadta el a meghívást, 2004. december 5. szellemi örököse, a Demokratikus Koalíció pedig nem is reagált rá. Mindez a továbbiakban kijelölheti a magyar-magyar politika kapcsolódási pontjait.
A béke, a kisebbségi jogok védelme és a modernizáció egyszerre követel figyelmet; aki ezt egyszerre képes menedzselni, az valódi történelmi felelősséget vállal. A MÁÉRT mostani ülése ehhez jó alap volt. A többi a helyi közösségek életképes válaszreakcióin múlik.
