2019. június 4., 10:04

Nemzeti vagy nemzetietlen összetartozást?

2010-ben a trianoni békeszerződés szomorú évfordulójára emlékezve a magyar Országgyűlés 302 igen, 55 nem és 12 tartózkodó szavazattal (MSZP nemmel szavazott, az LMP-ből 12-en tartózkodtak) nemzeti emléknappá, a magyar összetartozás napjává nyilvánította június negyedikét.

Trianon téri emlékmű Hatvanban

Erre szokták mondani, hogy Isten nem ver bottal, hiszen azóta törpepárttá, szinte láthatatlanná zsugorodott a törvény elfogadását ellenző két párt. Ezzel a magyar Országgyűlés törvénybe iktatva is kinyilvánította, hogy a más államok „fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.

Június 4-én, a Nemzeti Összetartás Napján az embernek akarva-akaratlanul is 2009. június 30., a felvidéki magyar „széthúzás napja” jut az eszébe,

amikor A. Nagy László, Bastrnák Tibor, Bugár Béla, Gál Gábor és Simon Zsolt kiléptek a felvidéki magyarok egységpártjából, az MKP-ból és megalapították a Most-Hidat. A szlovák parlament a többség szempontjából akár emléknappá is nyilváníthatná ezt az eseményt! Tehát, szinte napra pontosan egy év választja el egymástól a két eseményt: a felvidéki magyar széthúzásnak és a magyarság összetartozásának kinyilvánítását!

Felmerülhet a kérdés, hogy mi lett volna, ha az utóbbi megelőzi Bugárék lépését? Semmi! Az összeférhetetlenek számára a határokon átívelő magyar összetartozás éppolyan semmitmondó, mint a felvidéki magyar egység volt, amit sikerült a pártalapításukkal elég jól szétverni! Mint tudjuk, ők egész másfajta összetartozásban, együvé tartozásban gondolkodnak!

Örömteli, hogy a magyar összetartozás napján egyre több felvidéki magyar településen tartanak megemlékező ünnepségeket.

Ezeken az eseményeken legtöbb esetben már a határokon átívelő összetartozás gondolata, érzése dominál, és háttérbe kerül a trianoni tragédia feletti siránkozás. Ez így van rendjén, az új érték megjelenése kapaszkodót jelent a múlt sebeinek elviseléséhez, felülírásához. Egykoron, akár még Gyurcsány ideje alatt is nehezen volt elképzelhető egy olyan törvény elfogadása a magyar Országgyűlésben, amely lehetővé teszi a magyarság minden tagja és közössége számára a magyar nemzethez tartozást, és ráadásul, amennyiben a határon túl élő magyar emberek úgy tartják jónak, visszakaphatják magyar állampolgárságukat is! Bátran megtehetik!   

Viszont körül kell nézni ezeken a június negyedikei felvidéki megemlékezéseken, kik, milyen szervezetek és személyek jelennek meg! Vegyespárti részvétellel ezeken nem sűrűn találkoznak a szervezők! Ugyanúgy, mint április 12-én a Felvidékről kitelepítettek emléknapján sem!

Mintha szégyellenék a vegyespártiak ezeket a megemlékezéseket, melldöngető magyarkodásnak tarthatják őket.

Érdekes megfigyelni, hogy a Híd 2010 óta egyáltalán nem képes, sőt nem is akar azonosulni a magyar nemzetpolitikával. Vegyességéből kifolyólag ez valahol érthető is, mivel mit szólnának hozzá a saját szlovákjai, illetve koalíciós partnerei.

Nos, amikor a Most-Híd képviselői azt hajtogatják, hogy csak akkor lesznek hajlandók tárgyalásokat folytatni az összefogásról a Magyar Közösség Pártjával, ha az elfogadja az ő specifikus, szlovák-magyar együttműködésen alapuló nézeteiket, akkor az etnikai pártnak az egységes magyar nemzetképet és az államhatárok feletti összefogást kellene felhozni együttműködési feltételként.

Megosztás
Címkék