Nem jön ki a matek?
Aki 2027-ben kezdi középiskolai tanulmányait, annak már kötelező lesz érettségi vizsgát tenni matematikából. Sokan örülnek ennek, még többen azonban ellenzik. A Szlovák Tanítói Kamara (SKU) a kezdetektől ellene van. Azzal magyarázza, hogy ez újabb teher és stressz a diákok számára, akik a továbbtanulásra készülve végzősként inkább azokra a tantárgyakra erősítenének rá, amelyekből felvételi van, vagy amire egyetemi tanulmányaik során szükségük lesz.
Mumus lett a matek. Annyira elszoktak már a gyerekek, egész generációk attól, hogy számolni is illene tudni bizonyos szinten, hogy ebben a modern világban már nem is igen akaródzik nekik megtanulni. A matematikát lehet nem szeretni, e sorok írója is ezek közé tartozik, de egy dologra egészen biztosan jó. Egy-egy példa fölött bizony gondolkodni kell... Nekünk annak idején még fújni kellett Euklidész tételeit, szerkeszteni a táblán és a füzetben. A gimnáziumban elsőben heti hét órában tanultuk a matematikát, rendszeres felmérőkkel. Akiknek ez rosszul sikerült, azoknak újból meg kellett írniuk… A délutánjaink bizony sokszor korrepetálással teltek, a jó matekosok tanították a gyengébbeket.
Háborogtunk is sokan, hogy mi a nyavalyának tanulunk mi integrálást és deriválását akkor, mikor humán beállítottságúak vagyunk, olyan típusú egyetemre készülünk és nincs sok dunsztunk a számok világáról. Az égvilágon senki sem volt erre kíváncsi, és ugyanúgy kellett készülnünk a matekérettségire, mint a magyarra vagy a többi tantárgyra. Idővel persze a javát el is felejtettük, hiszen rengeteg felesleges dolgot tanítottak nekünk.
No mármost, ehhez képest Kánaán, ami a matematikaérettségi újbóli bevezetésével várható. Először is a két szint garantálhatja azt, hogy a matekzsenik és a gyengébb matekosok egyaránt sikeresen vegyék az akadályokat. Lesz egy könnyített változat azoknak, akiknek a jövőben, jövendő hivatásukban nem lesz szükségük komolyabb számtani ismeretekre. Nagyjából sejthető, hogy a többség ezt fogja választani. A pengeagyúaknak pedig ott lesz az emeltszintű, többismeretlenes egyenletekkel és hasonlókkal teletűzdelt záróvizsga. Talán még élvezni is fogják, hogy lubickolhatnak a feladatokban.
A fiatalok többségének olyan biztos matematikai alaptudásra van szüksége, amit a mindennapi életben bármikor alkalmazni tud. Amit akár fejben vagy papíron is ki tud számolni… A legutóbbi PISA felmérésekben is egészen életszerű példákat kellett megoldaniuk a gyermekeknek. Például, hogy mennyi festék szükséges egy bizonyos méretű szoba vagy lakás kifestéséhez. Ezt minden magára valamit is adó szobafestő ki tudja számolni. Hasonló a helyzet a házépítéssel is. Akkor is ki kell számolni a tégla, a cement, az alapanyag mennyiségét. Különösen most fontosak a pontos számok, hiszen méregdrága lett az építőanyag. Tudok olyan esetről, amikor a furfangos „mesterek” át akarták verni az építtetőt. Jóval több téglát rendeltek, mint amennyire szükség volt és a pluszpalettákat egy másik teleknél rakták le. Gondolták, a jövendő háztulajdonos ezt nem veszi észre és majd szépen kifizeti. Micsoda szerencse, hogy ő viszont vette a fáradtságot és kiszámolta az anyagmennyiséget. Egy centtel sem volt hajlandó többet fizetni, mint amennyibe a házához szükséges téglamennyiség került. Kíváncsi lennék, vajon hány végzős gimnazista boldogulna manapság egy ilyen számolással?
A matematika nemcsak képletekről, bonyolult számításokról szól. Sokszor jóformán csak arról, hogy ne tudjanak bennünket átverni, ha vásárolunk vagy bárminemű üzletet kötünk. Hogy pár másodperc alatt ki tudjuk számolni, a bolti akció valóban akció-e. Ehhez persze kell egy kis fejszámolási készség meg a szorzótábla ismerete is aranyat érhet…
Az az egyik érv a matematikaérettségi ellen, hogy ne terheljük tovább a diákokat. Őszintén szólva, ezzel nehéz mit kezdeni. A digitális nemzedékek lassan elfelejtenek önállóan gondolkodni, mindent megtalálnak a világhálón, mindent megold az MI. Hajlamosak ez első problémánál kétségbe esni és a mobilban keresni a megoldást. Miközben a józan ész, egy kis logika és néhány perc gondolkodás is elég lehetne, hogy maguktól rájöjjenek. Ez az, amit fiatalajink sokszor már megspórolnak és félő, hogy ennek igencsak komoly böjtje lesz számukra.
