Ne lopj! - avagy most Hadik Andrásra fáj a foguk
Történt pedig egy őszi délután, hogy a közösség hálót böngészve megakadt a szemem egy bejegyzésen. Hadik Andrásról szólt, azaz Andrej Hadíkról. Már itt összehúztam a szemöldököm, hogy mi is ez valójában.
Továbbolvastam. Bár ne tettem volna, mert eléggé felkavaró indulatokkal fejeztem be Eduard Chmelár úr olvasmányát. Az írás szerzője a legnagyobb szlovák katonai géniusznak nevezi Hadik Andrást, aki szlovákul levelezett édesapjával és sosem használta magyarul a nevét. Már itt kinyílik a bicska az ember zsebében, de a történetnek még nincs vége. Nemes egyszerűséggel megállapítja a Berlint megsarcoló magyar huszártábornokról, hogy milyen büszke volt szlovák gyökereire. Utána természetesen Uhorskót emleget folyamatosan, amit már megszokhattunk a szlovák történészektől. Születéséről azt írja, hogy a csallóközi Dunatőkésen született. Amivel nem is lenne gond, sőt örülhetnénk, hogy végre bebizonyosodott a híres huszár szülőhelye, de a kor dokumentumait és Hadik Andrásról megjelent könyveket és tanulmányokat böngészve sajnos nem állapítható meg a pontos helyszín. Csallóközt ír több forrás is, de van ahol Kőszeg vagy éppen egyes történeti kutatások az Esztergom melletti táborban való születését is valószínűsítik. Ami biztos, hogy 1711. október 16-án született a Csallóközből származó, szerény birtokkal rendelkező magyar nemesi családban. Úgyhogy mint csallóköziek még inkább büszkék lehetünk földinkre.
Előkerül a bejegyzésben Ladislav Škultéty, igen jól olvassák, azaz Skultéty László, a magyar hadtörténelem leghosszabb szolgálati idejét töltött katonája is. Ugye ismerik az Ő történetét is, hiszen Ő is szlovák katona volt?!
Értekezik arról is, hogy nem Milan Rastislav Štefánik volt az első szlovák hadvezér, hanem Juraj Otlík, azaz Ottlyk György. Ő nem más, mint II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelem brigadérosa. Ez már csak afféle csemege a történelem szerelmeseinek.
Szóval itt tartunk a XXI. században, szépen lassan kisajátítják a királyainkat, hadvezéreinket, tudósainkat, költőinket, sportolóinkat. És ha felszólalunk, még mi vagyunk a nacionalisták, a kirekesztőek, a soviniszták.
Nem, nem uraim és hölgyeim. Mindenki legyen büszke a saját nemzete fiára és lányára ezzel senkinek semmi baja nincs. De lopni, történelmet hamisítani azért nem kell. Pedig, ha a szlovák iskolákban is a történelmi igazságot oktatnák, semmi gond nem lenne. Itt esnek áldozatul azok a magyar gyermekek is, akik szlovák iskolában tanulják a történelmet.
Hadik András tettei azonban elévülhetetlenek. Ajánlom mindenki figyelmébe Ordas Iván: Hadik András - A királynő tábornagya, Földi Pál: Mária Terézia tábornoka, valamint Farkas Gyöngyi: „Virtuti nihil invium” Hadik András katonai pályafutása c. műveket. Amikor a budai várban sétálnak, látogassák meg a Hadik szobrot is és tisztelegjenek az egyik legnagyobb magyar huszár előtt. Megérdemli!
