Nápolyi és érzékeny személyi adatok
Egyik unokaöcsém nemrég elmesélte, milyen szigorú belső előírások szerint működik az a gyár, amelyikben dolgozik. Hogy például munkavégzés közben nem használhatják a mobiltelefont, sőt be sem vihetik magukkal a gépsorhoz, az öltözőben kell hagyniuk. Vagy hogy mosdóba csak a kijelölt szünetben mehetnek.
Azért hozzátette, hogy ebben az egy dologban toleránsak a főnökök. Nemrég egyik munkatársa sietett ki a mosdóba, s útközben odafelé a folyosón kivette a zsebéből az ott lapuló nápolyit, és vígan falatozott belőle. De lebukott, mert a részlegvezető éppen szembejött vele, és azonnal megrótta a lakomázás miatt. Mert hát – ezt is világossá kell tennem – az öltözőn és az ebédlőn kívül más termekben mindennemű étel fogyasztása tilos, beleértve akár egy szem cukorkát is.
Igazat adtam rokonomnak, hogy ezek tényleg nagyon szigorú szabályok. De hogy ne hergeljem őt ellenük még én is, kifejtettem, hogy végtére is meg lehet érteni a vezetőséget az ilyen intézkedések miatt: minden bizonnyal okuk van rá, hogy betartassák a szigorú munkahelyi szabályokat. Elsősorban éppen a dolgozók érdekében. Részben igazat adott nekem, de hozzátette, hogy azt azért nem kellett volna, hogy kollégájának a folyosón való falatozás miatt büntetésként 100 eurót lefogjanak a fizetéséből.
Ezen én is megütköztem, s bár nem vagyok jogász, mégis az a véleményem, hogy ez törvénybe ütköző eljárás. Tudtommal a munkaadó nem nyúlhat a dolgozó alapbéréhez. A vasárnap esti híradót nézve újra eszembe jutott a történet, amikor a riporter arról számolt be, hogy az egyik egészségügyi biztosító dolgozója kíváncsiságból rendre átnézte egyes közismert emberek egészségi kártyáját, aztán pedig a rokonok és ismerősök körében elpletykálta a megszerzett ismereteit. Később már rokonai bejegyzéseit lusztrálta, és olykor-olykor kitálalta felfedezéseit. A család összefogott, és panaszt nyújtott be a kellemetlen eset miatt a biztosítónak. A híradó riportere felkereste a biztosítót, és magyarázatot kért, pontosan úgy, ahogy ilyen esetben a nézők ezt elvárják. A biztosító képviselője kommentárjában többek között elmondta, hogy az illető dolgozót ki fogják oktatni arról, hogyan kell kezelni az intézmény dokumentumait.
Nézőként szentül hittem, hogy ezt a munkatársukat azonnali hatállyal menesztették. De nem, őt csak felvilágosítják az erkölcsi magatartásról. És az se kellő magyarázat, hogy ez a kutakodás még a biztosítótársaság előző vezetése idején történt. A „majd ki fogjuk oktatni” azt bizonyítja, hogy a hölgy azóta is ott dolgozik, és nem fenyegeti semmilyen szankció.
Párhuzamot vonva a két eset között felötlött bennem a felismerés: mintha nem is ugyanabban az országban került volna sor rájuk. Az egyik munkaadó pénzbüntetéssel illeti a dolgozót, mert megszegte a belső előírásokat a nápolyija majszolgatásával. A másik pedig ország-világ füle hallatára a tévének mondja el, hogy azt a munkatársat, aki megsértette a személyi adatok védelme törvényét, az adatok jogtalan kezelésével visszaélt a munkahelye adta lehetőséggel, ki fogják majd oktatni.
Nem tudom, mit szólt ehhez a híradó többi nézője. Én mélységesen felháborodtam, mindemellett elgondolkodtam: milyen is az arány a folyosón egy nápolyi elfogyasztása és az alapvető emberi jogok megsértése között?
