Most repcsiket és helikoptereket…

Nem szívesen vettünk annak idején a gyereknek játékfegyvert, pedig akkor még hol volt Ukrajna és Oroszország! Aztán ő sem vásárolt soha a sajátjának ilyesmit, és arra kért minket is, hogy maximum vízipisztolyt vegyünk az unokánknak. Szegény kisgyerek télen is vízipisztollyal volt kénytelen futkosni budapesti otthonuk udvarán, amikor katonásdira játszott a többiekkel, akiknek hangos és villogó puskakölteményeik voltak. Legalább egy dugópuska, de nem! Az esti híradónál pedig, amikor nálunk voltak, mindig csatornát kellett váltani, mert valahol mindig lőttek a világban, és a fiam ettől szerette volna megkímélni Danikát. Most, amikor már a szomszédban lőnek, nem tudom, mitévő lesz!

Évekkel ezelőtt is volt a világban háború: Koreában, Vietnamban, Irakban, Libanonban, Afganisztánban, a jugóknál is, máshol is, és az amerikaiak mindig ott sertepertéltek „önzetlenül” békefenntartó, igazságosztó szerepben a tűzfészkeknél. Emlékszem, hogy kezdetben mindig nekik szurkoltam, gondoltam, igazuk van, mert ők az amerikaiak! Mérges voltam, amikor például Mohamed Ali megtagadta a vietnami háborús behívóját, inkább börtönbe vonult. Egy ilyen nagy bokszoló, gondoltam, elcsépelhette volna rendesen a kis, gonosz vietnamiakat.  

Ukrajnának most elsősorban fegyverekre van szüksége, mondta online az ukrán elnök a szlovák parlamentben. Nem békére, hanem fegyverekre!

„Humanitárius” fegyverekre! Nem élelmiszerre, gyógyszerekre, iskolapadokra, takarókra, lakósátrakra, a menekültek befogadására, hanem fegyverekre! Állítólag az amerikaiak mondták, hogy az ukránoknak fegyver kell! Ők tudják csak igazán! Micsoda véletlen egybeesés, hogy Zelenszkij szlovák parlamenti bejelentkezését pont megelőzte az amerikai first lady szlovákiai látogatása! Előkészíthette a terepet az ukrán elnök beszédének. Hogy jól láthatók legyenek az erőviszonyok, hogy érezhető legyen, melyik oldalon van az igazság, és melyiken a barbárság. Zelenszkij van olyan jó színész, hogy képes legyen hatást gyakorolni nem csak az ukránok önérzetére, büszkeségére és hősiességére, hanem a velük leginkább lojális nemzetek áldozatkészségére is.  

Állítólag az amerikai nép szabadságszerető! Őslakos indiánjainak is biztosította a szabadságot a rezervátumokban, fújhatták azon belül a békepipát, füstölöghettek szabadon bezárva, várhattak szabadon az örök vadászmezőkre! 

Zelenszkij szerint az orosz kőolaj visszautasítása a szabadság elfogadásáról szól.

Ezek szerint, aki orosz kőolajat akar vásárolni továbbra is, mert boldogulni szeretne valahogy, az nem akar szabadságot sem az ukrán népnek, sem a sajátjának.

Pedig „a szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem”. Az ukrán nép most fél a haláltól és ha tud, menekül az országból! A háború kitörése előtt az ott élő nemzeti kisebbségek is féltek az egyre hátrányosabb megkülönböztetéstől, a teljes jogtiprástól. Most Magyarország nemzeti hovatartozás nélkül befogad és humanitárius segítségben részesít minden egyes Ukrajnából érkező menekültet.

Viszont nem küld fegyvereket és saját érdekében nem mond le önként az orosz kőolajról sem! Szlovákia viszont osztályelső akar lenni mindenben az Unióban: az ukránok javára önként hajlandó megválni minden harci eszközétől, és lesz, ami lesz alapon nem képes nemet mondani a hatodik oroszellenes szankcióra még akkor sem, ha közben rámegy a gatyája, és az embargó következtében súlyos gazdasági helyzetbe kerülhet az ország.

Az orosz kőolaj elfogadásának visszautasítása, mint a szabadság mértékegysége! Inkább vesszen el fél Európa kőolaj nélkül, ipar nélkül, üzemanyag nélkül, kerüljenek az európai emberek tűrhetetlen életkörülmények közé, de éljen és virágozzon az ukrán szabadság!

Merthogy egyedül nem megy, énekelte egyszer egy magyar filmben két másik ripacs egy nadrágba zárva…Csakhogy egy nadrágban csak egy irányba lehet haladni, abba, amilyet előírnak a szabadság bajnokai az Óperenciás-tengeren túlról, amihez az EU önként vállalva csatlakozik.

Odaát azt sem tudják, milyen az a háború, amit saját országuk területén kell megvívni! Inkább mindig máshol háborúskodtak…