Most légy okos, Domokos!

Hogy pontosan mit jelent ez a „nem engedi meg”, azt egyelőre még nem tudni. De e tekintetben semmi jóval sem számíthat Szlovákia, az biztos! Mert Lavrov megmondta, és ő nem szokott tréfálkozni az ilyesmivel! És nem csak a háborús helyzetet végletekig kiélező szlovák kormány, hanem az ország lakosai sem lennének biztonságban! Világosan értésére adták az oroszok mindenkinek, hogy bármiféle fegyverszállítmány, amely Ukrajna területére lép, legitim célponttá válik. Ezért volt a magyar kormány ezen a téren nagyon óvatos duhaj, nem cibálta meg felelőtlenül a nagy orosz medve bajuszát, bármennyire is szeretné a baloldali ellenzéke.

A kérdés már csak az, hogy hol és mikor nem engedik meg a ruszkik. Amikor Ukrajna területére kerül a szállítmány, vagy még a határ előtt…És persze az is, hogy hogyan nem engedik meg! Most talán arra gondolhatnak az országban az illetékesek, hogy mi a fenének kellettek nekünk ezek a fránya S-300-as légvédelmi rendszerek, most nem tudják mitévők legyenek! A lecke fel van adva tehát a szlovák kormánynak!

Könnyen két tűz közé keveredhet az ország, amiből viszont csak az egyik számítana valódi tűznek, a másikat óvatosságból el lehetne kerülni. A Szlovák Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok kijelentették közösen, hogy készek megerősíteni Ukrajna védelmét. Ezt Jaroslav Naď (OĽANO) szlovák és Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter deklarálta Pozsonyban. Csakhogy Szlovákia jóval közelebb van Oroszországhoz, mint az USA-hoz…, és ezt tudomásul véve Lavrov orosz külügyminiszter már reagált is a fenti módon. Érdemes-e tehát tovább játszadozni a tűzzel, szót fogadni az amerikaiaknak Ukrajna katonai védelmének megerősítését illetően, valamint élenjáró országként kezdeményezni kőkeményen több területen is az oroszellenes szankciókat?

Mert jópofa dolog a világ médiáiban az amcsikkal együtt szerepelni az ukrán hadsereg megerősítését célzó kezdeményezésben, viszont, ha ezáltal az oroszok számára célponttá válunk, már kevésbé lesz az. Az amerikaiak ugyanolyan messze lesznek tőlünk akkor, mint a két világháborúban, az oroszok meg esetleg nagyon is közel.

Ez most már nem arról szól, hogy felszáll-e a szlovák miniszterelnök kollégáival együtt, vagy sem a kijevi vonatra, hanem sokkal inkább arról, hogy belesodródunk-e az S-300-asok átadásával a háborúba, vagy sem. Egyáltalán nem babra és gumipuskára megy most a játék, itt emberéletek forognak kockán!

Hogy akkor majd jön a NATO és segíteni fog, mint az egyik tagországának!? Lehet, hogy jönne, de akkor könnyen kitörhet a III. világháború is egy szlovák közreműködésnek köszönhetően.

Szlovákia ugyanúgy beíródna a világtörténelembe, mint az I. világháború kitörésekor Szarajevó tette, ahol egy szerb diák terrorakciója szolgáltatott ürügyet az európai hatalmi viszonyok háborús átrendezésére. Aztán 1939. augusztus 31-én este egy, a mostanihoz nagyon hasonló rendkívül feszült nemzetközi helyzetben bombaként robbant a hír, hogy lengyel támadás érte az akkor Németországhoz tartozó Gleiwitz város rádióállomását, és több más német célpontot a lengyel határ mentén. A kortársak nem tudhatták, hogy valójában a németek álltak a provokációk mögött, amit Németország közvetlen háborús okként használt fel Lengyelország ellen. Kitört a II. világháború!

Kell-e nekünk is olyan dicsőség, hogy Szlovákia is hasonló módon íródjon be a történelemkönyvekbe? Miért nem elégedünk meg azzal, hogy szomszédos országként Magyarországhoz hasonlóan nagyarányú humanitárius segítségnyújtással és szolidaritással hívjuk fel magunkra a világ figyelmét, és mellőzzük a közvetlen katonai támogatást Ukrajnának? Kis országnak talán nem kellene ennél nagyobb babérokra törekednie! Ne mi vigyük el a balhét mások helyett!