Módosítás módosítása?
A Büntető törvénykönyv decemberben elfogadott és a köztársasági elnök által rögtön megerősített módosítása a napokban új, meglepő fordulatot hozott.
Karácsonyi „ajándékként” kaptuk meg a Beneš-dekrétumok megerősítésére vonatkozó újabb szlovák parlamenti határozatot, amely ráadásul kilátásba helyezte a dekrétumok megkérdőjelezését sújtó büntető eljárását. Ez a szólásszabadság sárba tiprását jelentette! Mindez hatalmas felháborodást okozott a felvidéki magyarság körében, hiszen Beneš máig érvényes dekrétumainak néhány érzékeny pontja rossz emlékeket felidézve fájdalmasan érinti a szülőföldjükön élő magyarokat. Beindult a tiltakozási hullám! Elfogadhatatlan ugyanis, hogy 2026-ban olyan jogszabályokra hivatkozva történjenek vagyonelkobzások és jogkorlátozások, amelyek nem egyéni felelősségen, hanem a származáson és a kollektív bűnösség elvén alapulnak – ezen a gondolaton alapult a tiltakozás, amelyet szlovákiai magyar politikusok és civilek indítottak a Beneš-ügyben.
Lehet elmélkedni azon, hogy sok vagy kevés a civilek és felvidéki politikusok által elindított „A kollektív bűnösségnek nincs helye a modern demokratikus társadalomban” petícióra összegyűlt 7 ezer aláírás, vajon mennyire volt hatásos a magyar egyetemisták által szervezett budapesti tüntetés a szlovák nagykövetség előtt, mennyien vonultak fel az „Ártatlanság menete” fáklyás felvonuláson Dunaszerdahelyen, amely egy önmagáért kiálló közösség határozott üzenete volt a hatalom irányába.
Kik figyeltek fel a témával kapcsolatos dunaszerdahelyi tudományos konferenciára, vagy mennyien voltak jelen a nagy hidegben a pozsonyi tüntetésen, illetve sokan vagy kevesen viseltek tiltakozául a megbélyegzésre utaló sárga színű mellényt „Megkérdőjelezem a Beneš-dekrétumokat” felirattal? Hatásos volt-e az önfeljelentés, a Magyar Szövetség aktivitása, a sok megjelent cikk és nyilatkozat, a felvidéki magyar sajtó ezúttal egységes kiállása a szólásszabadság mellett. Többen csóválták a fejüket az önfeljelentés alkalmával, egyfajta önmutogatásnak, hatásvadászatnak tartották, de talán ez kötelezte állásfoglalásra a rendőrséget, amelynek minden feljelentéssel foglakoznia kell.
A felsoroltak így együtt vezethettek ahhoz, hogy a hatóság szerint a Btk. szóban forgó paragrafusa nem elég pontos és egyértelmű ahhoz, hogy ennek alapján konkrét bűncselekményt lehessen megállapítani.
Vagyis a felvidéki magyarság és a Magyar Szövetség is jelesre vizsgázott összefogásból - ugyanúgy, mint a kilencvenes években a magyar iskolák veszélyezettsége idején, vagy a himnusztörvény elfogadásakor. Úgy tűnik, nyomás alatt nő a pálma! Viszont mindez elkerülhető lenne, ha a Magyar Szövetség újra parlamenti tényezővé válna. Tartogatni kell ebből az összefogásból a következő parlamenti választásokra!
Tavaly decemberben született egy hibás, túllihegett, elkapkodott parlamenti határozat a szólásszabadság ellen. Érzékelve a felháborodást, később a kormány célja talán az volt, hogy elhallgattassa a témát, ehelyett a középpontba került. Most már talán mosná kezeit Fico is. Minden bizonnyal létezik valamilyen kormányközi háttéralku is a témát illetően, jobb belátás szlovák részről aligha.
Mindenesetre nagyon furcsa, hogy pont a rendőrség kérdőjelezi meg saját, követendő szabályzatát, a Büntető törvénykönyvet, annak módosítását. A komáromi rendőrség vizsgálótisztje a büntetőfeljelentést elutasította. Lehet még csavar az ügyben, vagy a rendőrség mossa tisztára a decemberi elhibázott parlamenti határozatot?
