Mit ér a magyar ellenzéknek a külhoni magyarság?
Az, hogy a magyar ellenzék mivel rágalmazza a magyar kormányt, vagy az, hogy mindezt hogyan védik ki Orbánék, annyira nem kavarja fel a felvidéki magyart, bár nemzetpolitikai szempontból egyáltalán nem lehetünk közömbösek az ottani történések iránt. De ez mégiscsak az anyaország belügye, külhoni magyarként van nekünk elég sok más bajunk.
Azzal semmi baj, ha az ellenzék árgus szemekkel figyeli a kormány minden rezdülését, az a dolga. Az is még elnézhető, ha utópisztikus célként tűzik ki maguk elé a hatalom megszerzését, hiszen erről szól a politika. Csak ne tegyék mindezt aljas módon, valótlan állításokat, csúsztatásokat hangoztatva.
Attól viszont már viszolygunk, amikor a politikai harcba belekeverik a határon túli magyarságot is!
Pedig mi nem avatkozunk bele az anyaországi politikai vitákba, csak tátott szájjal, érthetetlenül bámuljuk a történéseket, ahogy odaát (és sajnos ideát is) a magyar a magyart üti-vágja, ahogy a magyarországi ellenzék rohangál retúrjegyekkel Brüsszelbe hazaárulkodni. Nem kellene, a retúrjegy főleg nem...
Felháborító például, hogy túltámogatottságunkra hivatkozva néhányan saját szavazótáboruk növelése érdekében próbálják meg ellenünk uszítani a magyarországi választókat. A magyarországi politikai ellenzék prímásaként elkönyvelt Gyurcsány Ferencnek a külhoni magyarok iránt táplált határtalan „rokonszenve” közismert. 2004 óta nem tudni, hány alkalommal látogatott el az elszakított országterületeken éldegélő magyarokhoz. Álruhában se!
Pártbéli elődjének, Horn Gyulának a gondolkodása is megragadt a szocialista internacionalizmus szintjén. Az ezredforduló tájékán, a kedvezménytörvény (státustörvény) elfogadása előtt élénken él az emlékezetünkben a szocialisták gyűlölködő ellenkampánya a több millió határon túlról érkező munkavállalóról, illetve nyugdíjfizetésekről. Majd jött Gyurcsány és a nemzetárulással felérő 2004. december 5-ei népszavazás.
Viszont az új hullám sem tétlenkedik!
A momentumszereplők, párbeszédesek, szocialisták, de még a szerencsétlen, magukból kiforduló jobbikosok is gyorsan ráébredtek arra, hogy a határon túli magyarok piszkálása ugyanúgy szavazatokat hozhat a konyhára, mint ahogy az említett két, egykori magyar kormányfő fénykorában is sikerrel járt a velünk való riogatás.
Bárhogy is szeretnénk, eddig egyik ellenzéki párt sem tudott meggyőzni minket arról, hogy a határon túli magyarsághoz őszinte barátsággal közeledik, és nem az említett nagy elődök szemszögéből tekint ránk. Ezzel akár még Brüsszelben is jópontokat lehet szerezni, hiszen az őshonos nemzeti kisebbségek ügye számukra egy elkerülendő nyűgöt jelent.
Jól szemlélteti a folytonosságot ebben a gondolkodásban a közelmúlt láncreakciója is:
Szabó Tímea párbeszédes magyarországi parlamenti képviselőnek a határon túli magyarság elleni megnyilatkozása közismert. Azt is tudjuk, hogy a román nagykövetnek tetszett, hogy vannak pártok és politikusok a magyar Országgyűlésben, amelyek és akik így gondolkodnak. A magyar ellenzék így közös platformra került a román nagykövettel a határon túli magyarokkal szemben.
A magyarellenességéről közismert Dacian Cioloș bukott román miniszterelnök, aki jelenleg a Momentumnak is helyet adó Renew Europe EP-frakcióvezetője pedig megdicsérte a magyar belpolitikába beavatkozó román nagykövetet, amiért védelmébe vette a külhoni magyarok ellen agitáló Szabó Tímeát. A magyar kormányt reagálása miatt viszont bepanaszolja Donald Tusknak, az Európai Néppárt elnökének, akinek valószínűleg több se kell majd az újabb Orbán-ellenes kirohanásához.
A Párbeszéd képviselő asszonya megmagyarázhatatlan magyarellenes kijelentésével a nemzetellenes balliberális iskola egyik legjobb diákjává vált, de iparkodnia kell, ha osztályelsőként szeretne végezni, mert olyan momentumos iskolatársai vannak, mint például Donáth Anna, aki azzal dicsekedett a közösségi oldalán, hogy a határon túli magyar helyett inkább szlovák pártot támogat.
A Momentum alelnökének tudható be az a kijelentés is a Progresszív Szlovákia liberális párt egyik kampánygyűlésén, hogy „lehetünk úgy felvidéki magyarok, hogy közben büszke szlovákok vagyunk”.
Fekete-Győr András, a Momentum elnöke pedig a romániai elnökválasztási kampányban sem a magyar jelöltet, hanem a liberális Dan Barna-t támogatta.
Nagy a konkurencia a balliberális oldalon, és persze, még mindig ott van Gyurcsány is, a határon túli magyarokat szomorító vén diák!
