Mindnyájan elvált szülők gyerekei vagyunk

Száraz Dénes 2019. június 25., 19:22

Miközben Pityuka a nagykorúság küszöbére érve érettségi vizsgára készülődik, az elvált szülei számára nagy és kényelmetlen kihívást jelent a szalagavatói ünnepségen való közös megjelenés. El kell jönnötök együtt! Hangzik el a gyerektől a szülők számára visszautasíthatatlan kérés.

Fotó: TASR

El, de hogyan? Hiszen évek óta külön élnek, Pityuka még óvodás volt, amikor 2009-ben az apuka fogta a sátorfáját és elköltözött otthonról. Azóta új családot alapított, alig beszéltek egymással az exszülők, és most üljenek le egy asztalhoz? Kínos, de még kell tenni, mert Pityuka nagyon szeretné! Közös a gyerek!

Várható volt, hogy a családját annak idején nagyívben elhagyó apuka lesz az, aki a szalagavatói részvételét bizonyos feltételekhez köti. Nem tetszett neki például a pénteki nap sem, mert az parlamenti ülésnap. Hogyhogy vele ezt előre nem egyeztették?! Már az ülésrendbe is belekötött! Ő ugyan nem szeretné az exneje mellé ülni! Inkább az iskolaigazgató mellé, a főhelyre! Pedig más lehetősége nem igen volt, mert a tanári és tanulói asztalok mellett csak szülői asztalok voltak, és egy házaspár se fog az ő kedvéért külön ülni.

Akkor a jól szituált, hosszú idő óta mindenre kapható, menő politikus apuka azt találta ki, hogy ő fedezi az osztály szalagavatói kiadásait, aminek az osztályfőnök és a többi szülő persze megörült. Kibérli az egész termet, a szülőket pedig egy hosszú, közös asztalhoz ülteti, aztán vagy eljönnek, vagy nem, de az ülésrendet is ő diktálja, mivel ő fedezi a kiadásokat. Ezek után senki se vetheti a szemére, hogy nem ült le fiacskája életének fontos eseményén a volt nejével egy asztalhoz. Igaz, a hosszú asztal egyik végén ő foglalt helyet névjegyével, a másik asztalvégre pedig az anyukát ültette. Pénz beszél, kutya ugat. A többiek ezt ugyan kicsit furcsállották, de a cél szentesíti az eszközt alapon rábólintottak.

Eljött Pityuka nagy napja, melyet olyan izgatottan várt! A szalagavató ünnepi részében a szeme sarkából figyelte a szüleit, nehogy valamit kivégezzenek, nehogy megújult veszekedésükkel leégessék őt az osztálytársak előtt. De fékezték magukat, és aztán már csak olyan apróságok történtek, hogy a szülői táncnál az apuka megsértődött azon, hogy Pityuka az édesanyját kérte fel, nem pedig őt.

Azon is felhúzta az orrát, hogy a pincér Pityuka anyjának hamarabb hozta ki a tyúkhúslevest, mint neki, és az sem nyerte el a tetszését, hogy kisebb tortaszeletet kapott kevesebb habbal, mint a volt neje. Meg olyanokon is morgolódott, hogy savanyú a bor, meleg a kóla, hangos a zene, az osztályfőnök olvassa a beszédét, bezzeg ő mindent fejből rögtönöz stb. Egyébként tapsolt a műsor előtt és utána is, magának is, amikor köszönetet mondott a tanároknak a négy évért. Arról beszélt, hogy az élet nem habostorta, de maradjunk meg minden körülmény között magyarnak, vagy inkább vegyesnek!

Aztán a hivatalos műsort követte a szórakozás. A szülőknek is illett volna egymással táncolniuk. Mindenki táncra perdült, csak Pityuka szülei maradtak ülve a hosszú asztal két távoli sarkán, és maradtak ki így a nagy buliból négy évre, amikor Pityuka kistesója fog érettségizni. Szánalmas vagy, vágta az apja fejéhez az egyik táncszünetben a gyerek, és magában azt is megbánta, hogy arra kérte őket, mindketten legyenek a meghívott vendégek listáján.

Mert ami nem megy, az nem megy, felesleges erőltetni, még a gyerek is látja! Az apja már egészen más vizeken evez, sőt, a fellegekben jár, neki az egykori családja már suviszk, csak nyűg számára! Kár érte kapaszkodni, meg kell várni, amíg teljesen pofára esik. Pityuka magában arra is gondolt szomorkásan, hogy ezek után az összeférhetetlen és beképzelt apját a lakodalmába meg se hívja. Talán inkább meg se nősül, amúgy is látja, hova fajulhat az egykori szerelem...

0 HOZZÁSZÓLÁS