Mindent lehet?!

No persze sokat dolgozott azért a hatalom, hogy ilyen mélyre kerüljön, ráadásul a lefelé ívelő spirál egyre vadabb és veszélyesebb fordulatokat vesz, miközben teljesen kiszorul a tisztességes értékelvű politika. S ami legalább ennyire súlyos, hogy a hatalom botrányai túlmutatnak önmagukon – nemcsak a rendszerbe kódolt bizarr hatalmi praktikákat tették nyilvánvalóvá, de azt is egyértelműsítették, hogy ebben az országban a politika túlkapásainak nincsenek következményei. 

Valószínűleg így lesz ez Martin Glváčcsal is, pedig

a parlament alelnökének köszönhetően a politikusi hülyeség ismét szintet lépett.

Szaftos politikai bestsellernek se lenne rossz történet, hogy honatyánk – a kínos sztori Mucuskája – unaloműzőként intim kép- és levélváltásba keveredett a nem épp angolkisasszonyosra kalibrált, de gazdag múltú Alena Zsuzsovával, aki szeptemberben a Kuciak-gyilkosság kapcsán került rács mögé, s mára már bűnlajstroma ugyancsak megnőtt.

Igazi bulvárcsemege, ahogy a fekete démon becserkészi Glváčot (és nem csak őt), de annál sokkal több ez.

Megmutatja azt is, hogy a hatalom és az önmérséklet köszönőviszonyban sincs egymással, a bornírtság már nem érzékeli a határokat, nem észleli a veszélyt. Glváčnak (is) meggyőződése, mindent megtehet. És félő, így is van! Mucuska még azt is megteheti, hogy marad, a vihar a biliben meg majd csak elül. 

A mindent lehet, mert úgyis átmegy, nemcsak a smereseké, Bugár Béla politikájának is ez a fő csapásvonala.

A szlovákok náš Maďarja hosszú éveken át azt tett, ami akart, a nép zabálta, hisz vicces fiú, aki nagyokat mond, de a magyaroknak kicsit sem követel. A sajtó is a tenyerén hordta, ha kellett, fényezte, ha kellett, feloldozta, érzelmek és szimpátia alapján ítélte meg, és még véletlenül sem nézett a dolgok mögé. A mindent lehet magabiztosságával ezt a császárságot veszítette el Bugár Béla, amikor összebútorozott Ficóval és Dankóval, majd írta le magát végképp a tavalyi kormánymentő dupla szaltójával.

A vegyespárt elnöke már a szlovákok nagy részének a szemében sem más, csak egy hatalomfüggő, hiteltelen politikus,

aki nagyban űzi a mutyit, hisz az eurószázezrek és -milliók csak úgy röpködnek körülötte.

A szlovák liberális sajtó időről időre újabb fejezetét tárja fel a bugári háttérhatalomnak, ahol minden gondosan be van árazva. Kezdve a Pozsony környéki fityinges földvásárlással, amelyet aztán az R7-es építésével félmillióért lehet eladni, cége, a Parcus Kft. ügyletein át, ahol ugyan már „csak” 26%-os a részesedése, de a nagyszarvai öregotthon nem a szegények otthona, így aligha veszteséges, a cégének nyújtott 600, majd a pártjának nyújtott 400 ezres kölcsönig – mindez megfűszerezve örökséggel, hitellel, csak győzze összeszámolni. A választóinak meg csak az a dolguk, hogy ők is összeszámolják, törvényes bevétele, képviselői fizetése elég volt-e ahhoz, hogy mára ekkora vagyont mozgasson?

A pénzzel és céggel való zsonglőrködésnek Gál Gábor igazságügyi miniszter is nagymestere.

Múlt heti lapszámunkban tártuk fel, hogy egyéni vállalkozását nem kizárt, azért adta el a maga alapította kft.-nek (amelynek azonnal 850 ezres bevétele lett), hogy ezzel „megúszhasson” egy nagyobb adó- és járulékbefizetést (szakértői számítások szerint 140 ezer eurót takaríthatott meg). Az eladás ténye természetesen nem törvénytelen, de a körülmények, egy jól menő ügyvédi iroda áron aluli értékesítése már aggályos lehet, abból ugyanis adózni kell, s válasz híján nem tudni, ez hogyan történt.

Magyarázat helyett Gál bírósági pert helyezett kilátásba.

Tegyük hozzá, mindez azért is súlyos, mert a történet az igazságügyi tárca vezetőjéről szól. Ezen a szinten pedig nem szabadna kételynek sem felmerülnie. Jobb helyeken.

Csakhogy ez egy ilyen hely. Fennhéjázó, arrogáns hatalom, tele buta, mutyi és korrupt történetekkel. Csak el ne higgyük, hogy a hatalomfüggők legyőzhetetlenek!

Az írás megjelent a Magyar7 2019/5. számában.