Minden rendszerek legjobbika
Melyik az? Szerintem a demokrácia, a néphatalom, amikor nálunk alkalmasabb és bátrabb, nagyobb tudású embereket megbízunk érdekeink képviseletével és ügyeink intézésével. Ez a képviseleti demokrácia, aminél egyelőre jobbat nem talált még ki az emberiség.
Minden rendszerek legjobbika tehát a demokrácia. De nem a nagykoalíciók által kormányzott demokrácia. Nagyon nem jó, eleve nem természetes, ha nagyon különbözően gondolkodó embereket egyszerre bízunk meg ügyeink intézésével. Amikor a politikailag egymással szemben álló oldalak fognak össze és együtt lépnek kormányra, következik a semmilyen politika. Az egyik balra húzna, a másik jobbra, csakhogy az ország kormánya olyan, mint az autó kormánya, nem lehet ide-oda rángatni. Az autó cikk-cakkban ugyan, de előre megy, egyenesen, se balra, se jobbra. De mi van, ha ott szakadék tátong? Belehajt, mert se balra, se jobbra.
Most is ezt látjuk az Unióban és Európa számos országában. Az EP-választásokon Európa népe nem úgy szavazott, ahogy aztán az elitek elosztották maguk között a posztokat. Eredmény: ugyanaz, ami volt, mintha nem is lettek volna választások.
Németország azóta semmilyen, amióta nagykoalíciók kormányozzák. A nagykoalíciós kormányzás ugyanis rengeteg kompromisszumot és lemondást követel meg a felektől, mert meg kell találniuk a „legkisebb közös többszöröst”, ami az egyiknek kevés, de még éppen elfogadható, a másiknak túl sok, de éppenséggel még el tudja fogadtatni a választóival. Senki sem elégedett, de mindenki kapott valamit.
Most őszintén, hosszú távon mi jó jöhet ki abból, amikor együtt kormányoz a kicsi államot, kevés adót, vállalkozásbarát jogszabályi környezetet szorgalmazó jobboldal a nagy és gondoskodó államot, nagy adókat, nemzetköziséget hirdető baloldallal? Tegyük rögtön hozzá, hogy manapság persze nincs tisztán jobb és baloldali kormányzati politika, minden baloldali kormánynak lehetnek jobboldalinak számító intézkedései, és minden jobboldali kormánynak lehetnek, sőt vannak baloldalinak számító lépései, gondoljunk csak a „szociálisan érzékeny piacgazdaság” formulára, ami számos kelet-közép-európai ország alkotmányába is bekerült. A probléma akkor feloldhatatlan, amikor stratégiát kell alkotni, az ugyanis nem lehet ilyen is meg olyan is, abból csak semmilyen stratégia lesz. A mindennapi apró politikai döntések, vagyis a taktika persze lehet kicsit ilyen, aztán meg kicsit olyan. Az se jó, de még elviselik a választók.
Persze, a választó sok mindent lenyel, igaz, egyre nehezebben, főleg azt, hogy az akaratát semmibe veszik. Például az uniós választások alkalmával, amikor sok ország választói az aktuális kormányokkal szemben álló politikai erőket juttattak az Európai Parlamentbe, s bár ebből néhány országban valóban politikai földrengés lett, Brüsszelben nem történt semmi.
Igen, tudom ez a demokrácia: a többség hatalma. Amikor a sok kicsi, a szélsőbaltól a balon és a balközépen át a magát még mindig jobboldalinak tartó néppártig, összefog a többiek ellen. És valóban többen vannak, de valahogy mégsincs jól, ha milliók maradnak ki a döntéshozatalból.
Vajon hogyan fogják kiszorítani a kormányzásból az AfD-t Türingiában és Szászországban? A rekordmagas, 70 százalékot meghaladó részvétel azt jelenti, hogy az emberek változást akartak. Elküldték a kormányzó pártokat és felemelték a szélsőségesnek mondott, az alkotmányvédelmi hivatal által megfigyelés alatt tartott AfD-t. Nehéz kormányalakítás várható, de az már biztosnak látszik, hogy az AfD kimarad, mert egyetlen párt sem hajlandó koalícióra lépni vele. A választók több mint 30 százalékának a véleménye megy a kukába. Ez (is) a demokrácia. De mi lesz ebből hosszú távon? Jó nem, az biztos.
Megjelent a Magyar7 2024/37.számában.
