Mikor és milyen lesz, Pellegrini tudja?
Valamit nagyon elszúrt a Hlas, mivel a közvélemény-kutatások szerint az előző választási időszak nagy részében vezette a pártok preferencia-sorrendjét, Pellegrini pedig végig ott lihegett Čaputová nyakában a legnépszerűbb politikusok között. Nem volt a véletlen műve, mert a Smerből kivált politikai gyülekezet Pellegrini vezetésével kezdetben szalonképesebbnek tűnt a választóknak a magát lejárató Fico és társai ellenében. Rövid ideig tartó miniszterelnöksége alatt pedig nem követett el olyan baklövéseket, mint az elődje, vagy a kormányváltást követően az utódai.
Mégis valami történhetett menet közben, mert a választási időszak utolsó harmadában előbb a Smer előzte meg, majd a Progresszív Szlovákia is hirtelen elé ugrott. De még így is 14,7 százalékkal a dobogón végzett a Hlas.
Hirtelen népszerűségvesztését talán a jelenlegi helyzettel lehet magyarázni, hogy a választások után mindkét oldal számára elfogadható lenne a párt egy új kormánykoalícióban!
A Smer most ugyanúgy keresi a kegyeit, mint a másik térfélen a progresszívek. Ez pedig egyáltalán nem biztos, hogy a Hlas politikai sokoldalúságát, rátermettségét és együttműködéskészségét bizonyítja, sokkal inkább az arcvesztését és ideológiai, politikai bizonytalanságát.
Nem volt elkötelezett és egyértelmű a politikai irányultsága az ukrán-orosz háborúban, a sorozatos fegyverszállításokban, az oroszellenes szankciókban, a V4-es tagállamok együttműködésében és genderkérdésben se. Olyan témákban, amelyek vízválasztók a brüsszeli megfelelés, illetve ellenszegülés tekintetében. Megfigyelhető volt egyfajta hintapolitika a nemzeti kérdésekben és a liberális elhajlási hajlamban is. Ez pedig a smeres közelmúltjukhoz kötődő választóknak nem tetszett. Inkább kanyarodtak vissza Ficohoz, aki megingathatatlannak tűnt ezekben a kérdésekben, keményebb, következetesebb és nemzetibb volt egykori párttársánál.
Pellegrini pedig elég langyosan viszonyult hozzájuk, igyekezett nem egyértelmű válaszokat adni, ami aztán megbosszulta magát, és épphogy tudott csak a dobogón megkapaszkodni.
A bizonytalanság ellenére mégis olyan eredményt hozott a parlamenti választás, hogy a Hlasból a mérleg nyelve lett, nélküle sem a Smer, sem a PS nem tud kormányt alakítani.
Azt kell most mérlegelnie Pellegrininek, hogy a jövőre nézve ebből az eredményből milyen következtetést lehet levonni, kicsit félretéve az egyéni, kormányfői ambícióit. Ha átállna progresszívekhez, hogy hiúságát kielégítve kormányfő legyen, talán végképp leírná a Hlast, mert belevezetné a pártot egy ideológiai szempontból megmagyarázhatatlan liberális, kereszténydemokrata, szociáldemokrata katyvaszba, amely újra előbb kormányválságot, majd kormánybukást eredményezne. Nem beszélve arról, hogy azzal a SaS-szal együtt lenne kénytelen együttműködni, amelyik a szlovák kormányok megbuktatására specializálódott. Kizárt a teljes átállásuk is a liberális oldalra, mivel a SaS és a PS révén a szlovák libsi piac telített.
A hatalom érdekében persze a kereszténydemokraták sem adhatnak fel mindent az általuk képviselt értékekből, mert az később újra kizárná őket a parlamentből. Ezért a KDH által hangoztatott ellenzéki szerepvállalás is lehetetlenné teszi a PS kormányalakítási szándékát. Ezzel a progresszív szlovák mese végére pont kerül.
Nem marad tehát más hátra Pellegrininek, mint a kiegyezés a korábbi párttárssal, Ficóval.
Nem tudni pontosan, hogy a pártszakadás milyen következményekkel járt, mennyire égették fel maguk után a terepet annak idején a Smerből távozók. Kérdés az is, hogy mennyire tudja majd elviselni magát két korábbi miniszterelnök egy kormányban. Valószínűsíthető, hogy a közös érdek újra összerántja a két pártot a kormánykoalícióban. Fico felkérésére persze kapásból nem mondhatott igent Pellegrini, kőkemény feltételekhez szabja a megegyezést. Vinne legalább hat minisztériumot és a közjogi méltóságok közül a parlament elnöki tisztségére is igényt tartana.
Riszálja most magát egyelőre még mindkét oldalon, hogy minél többet ki tudjon csikarni. Pedig már a választási éjszakán jól tudta, hogy melyik oldalra fog állni.
Fájó szívvel veszi tudomásul a felvidéki magyar ember, hogy ebből a hatalmi helyezkedésből a magyar párt újra kizáródott. De gondoljunk csak bele, mit kapna a Szövetség a liberális magyar sajtótól, ha a Ficóék mellett döntött volna parlamentbe jutása esetén…Minden lett volna, csak nem európai…Csak az a „ha” ne lett volna!
