Migránsok nálunk és más nemzeteknél
Valamilyen okból kifolyólag a migránsügy egész más megvilágításban van Nyugat-Európában, mint a közép-európai térségben, így nálunk is. Nyugat-Európa e tekintetben sokkal befogadóbb álláspontot képvisel, de csak számításból, mert szüksége van gazdasági és politikai szempontból is a bevándorlókra.
Ugyanis súlyos munkaerőhiánnyal küzd a nyugat-európai gazdaság, és úgy vélhetik, hogy a betelepülő „szakképzett” migránsokkal megoldhatják ezt a problémát, elsősorban az olyan munkakörök betöltését, amelyek iránt a hazaiak részéről nincs kellő kereslet. De őket általában nem a munkalehetőség vonzza Európába, hanem a könnyebb, főleg szociális segélyekből való megélhetés. Egy összevetést viszont megérdemelne a gazdasági menekültek és a háborús menekültek száma Európában. Valószínűleg a gazdasági menekültek lennének többen…
Igyekeznek viszont határt szabni a migránsok számának, tudják jól, hogy az őshonos emberek tűrőképessége és toleranciaérzékenysége addig tart, amíg nem érzik veszélyeztetve saját biztonságukat és jólétüket. A polgárainak magasabb életszínvonalat biztosító fejlett nyugati országokban jövőre, az Európai Parlamenti választásokon sem a migránskérdés lesz a döntő, hanem sokkal inkább az, hogy ez vagy az a politikai tömörülés hogyan képes biztosítani az átlagemberek jólétét. A politikai ideológiájuk és korruptsági szintjük kevésbé lesz lényeges.
De azért szükséges a korlátozás gyeplőjét kézben tartani, erre szolgálna például a migránskvóta. Amikor már telítődik az ország és elviselhetetlenné kezd válni a migránsok további befogadása, általában akkor kerül felszínre a migránsoknak az európai országokba való szétosztásának mechanizmusa. Olyankor kezdenek el aztán intenzíven ujjal mutogatni azokra az „illiberális és antidemokartikus” országokra, amelyek ellenszegülnek a fejkvótás elképzeléseknek.
Kezdetben csak bújtatott szankciók formájában büntetik a rebelliseket, hogy a lakosság ne érezze a következményeket, mert még akár politikai rokonszenvet is szülhet a választók körében egy külön utas álláspont kormányszintű képviselete.
Amennyiben hatásuk elmarad, a bújtatott szankciókat követheti a nyilvános politikai üzenet, a mindenki számára egyértelmű boszorkányüldözés, ami például Magyarország és Lengyelország esetében folyik már jó egy ideje. Ez akkor a leghatásosabb, amennyiben gazdasági következményei is vannak: bizonyos európai pénzek jogtalan elmaradásával, visszafogásával sújtani az államkasszát, ami elégedetlenséget szülhet az adott országban. Ilyen például Magyarországon a pedagógusbérek emelésének elmaradása miatt történő zúgolódás, amibe szerencsétlen módon bevonják a diákságot is. Az elégedetlenséghullámmal szimpatizáló „forradalmi” tanulóifjúságnak nem kell több, amúgy se állt tőle soha messze a lázadás gondolata. Miközben elfeledkeznek arról, hogy az európai pénzek visszafogásával Brüsszel a migráns- és genderügyben tanúsított ellentétes álláspontja miatt bünteti Magyarországot, amihez pedig a magyarországi ellenzék teljes mellszélességgel statisztál.
A migránskérdés hálás téma a parlamenti választások előtt is! Sokkal hálásabb, mint például a háború, ami azért megosztja a lakosságát a szegény ukránok és háborús bűnös oroszok álláspont képviselőire, valamint a legyen már végre béke pártiakra. Nehéz a választási kampányban az egyértelmű véleményhangoztatás ebben úgy, hogy ne legyen kontraproduktív.
A migránskérdés viszont látszólag egyértelműbb. Ebben a témában az ellenzéki pártok talán könnyebb és hatásosabb üzeneteket tudnak küldeni a választóknak. Hiszen senkinek sem szívet melegítő az útszélén bandukoló, a parkokban heverésző, más kultúrából érkező migránsok látványa. Félteni lehet tőlük a közbiztonságot, településeink rendjét és tisztaságát is. Mivel Magyarország felől érkeznek, általában a határmenti felvidéki magyar falvakat és városokat veszélyeztetik ittlétükkel, átvonulásukkal. Letelepedésükkel csak akkor, ha a célországban, ahova igyekeznek, valamit kivégeznek, és visszatoloncolják őket abba az EU-s országba, ahol nyilvántartásba vették őket. Nem árt tehát az óvatosság! Ezt az aggodalmat az ellenzéki oldalról parlamentbe és hatalomba törekedő pártok fogalmazzák meg egyértelműen a kampányukban. Talán még soha nem foglalkozott ennyit Dél-Szlovákiával a Smer, a SNS se, főleg nem, amikor a kormányban voltak a Most-Híddal együtt. A Smer például a kampányhajrában rendkívüli parlamenti ülést kezdeményez az illegális migráció témában, mert ami jelenleg Szlovákia déli járásaiban történik, az a kormányzati politika és az állam illegális migráció felé fordulását jelenti. Jelentette ki Robert Fico, a Smer-SD elnöke vasárnapi sajtótájékoztatóján, hozzátéve, hogy „Ennek humanitárius válság szaga van.”
Abeszivárgás elleni védekezés helyett a migránsok tartózkodásának legalizálásával oldják a helyzetet, ami szerintük tarthatatlan. A Hlas is felszólítja a szlovák miniszterelnököt a migránshelyzet megoldására.
A brüsszeli elképzelésekben érdekelt pártok sokkal visszafogottabbak e tekintetben. A Progresívne Slovensko például óva int mindenkit a felesleges indulatkeltéstől, és a probléma kampányszerű felhasználásától. Szerintük a probléma kezelhető konstruktív megoldásokkal, például a káosz elkerülése végett az országba érkező migránsok regisztrálásával. Čaputová köztársasági elnök szerint sincs ok az aggodalomra, Szlovákia nem célországa a migránsoknak, de tárgyalást kezdeményez Novák Katalin magyar államfővel a probléma megoldására.
Mindenesetre a migránstéma nagyon hálás téma a választási kampányban! A kezeléséhez viszont inkább lenne szükség a V4-ek közös fellépésére Brüsszel irányába.
