Mi mindig megosztottak vagyunk!
Annak idején, amikor vérre menő harcot vívott egymással az MKP és a Most-Híd, sok esetben a a házastársi ágyak sem voltak biztonságban. A vegyesérzelmű asszony ellenállása miatt az etnikai csúcsra törekedő férj csak nagy nehezen és ritkán nyert bebocsátást a hitvesi ágyba.
A nézetkülönbség akár szakítást is eredményezhetett, mert a házastársak inkább saját párttársaikhoz menekültek, ott leltek nagyobb megértésre, megbékélésre. Kint a faluban még kiélezettebb volt a helyzet, mint a családban.
Néhány helyen már odáig fajultak az ellentétek, hogy kétszer tartottak március 15-ét, egyszer a Csemadok ünnepelt az MKP-val, kokárdásan, másnap pedig a hidasok kokárda nélkül.
Sok magyar településen a kocsma nagytermét is ketté kellett választani gipszkartonnal, mert nem fértek meg egymás mellett a korsóikkal a heves- és vegyesérzelmű fiatalok. A falusi focicsapat is azért szűnt meg a faluban, mert amíg az MKP-s támadósor rúgta a gólokat a szlovák falvak vendégcsapatainak, addig a vegyes védelem előzékenyen engedte be a vendéggólokat, sőt még kiabált is hozzá olyat, hogy „dotoho“.
Aztán az egyik otthoni meccsen úgy összeverekedtek egymással a hazai játékosok, hogy a vendégcsapat szlovák játékosai még ma is lefordulnak a székről a röhögéstől, ha visszagondolnak.
A játékvezető meg érthetetlenül állt az eset előtt, mert olyan még nem pipált, hogy hazai a hazait üsse, erről nem ír a szabályzat.
Aztán amikor komolyabban szóba került a magyar pártok összefogása, amikor már a spájzban van az egyesülés, újra ki kellett ásni a csatabárdot megakadályozandó az egyesülést.
Tovább kell szítani az ellentéteket! Hogy miért azzal fuzionálnak, akivel, miért nem a másikkal vagy semelyikkel. Maradjanak magukban, illetve tűnjenek el végleg a politikából! Miért az, és miért nem amaz? Fröcsögnek, személyeskednek, árulóznak, rágalmaznak, ellehetetlenítenek, megfélemlítenek, különböző erők új barikádokat építenek lépten-nyomon.
A fúzióban kételkedők az egyik oldalon, a fuzionálni vágyók a másikon, találtatott egy újabb lehetőség a megosztottságunkra! Hogy csak sejteni lehet, kinek jó ez így!
Mostanában a védőoltás miatt is elég puskaporos a helyzet a beoltottak és beoltatlanok között! Akár újabb családi perpatvarokat is előidőzíthető állapotot teremthet! Sajátos ideológiává nőtte ki magát ugyanis vakcinaellenesség! Hívei a szabad választás, az egészségük megőrzésének sajátos értelmezése mellett szállnak síkra. Miközben a világjárvány következtében beszűkült karantén-világunkban csak a vakcina teremthet nagyobb szabadságot és biztonságot az ember számára!
Az olyan szlovákiai túlkapásokat viszont el kell kerülni, mint amilyenek a tömeges tesztelések voltak a közelmúltban, vagy mint például napjainkban, egy viszonylag „békésebb” nyári időszakban a bekeményített határellenőrzést az azonos járványhelyzetben lévő szomszédországok között.
Aztán nem beszélve a nagy megosztókról, a nagy kártyásokról, akik nem kicsiben, mint a Felvidék, hanem nagyban játszanak (velünk): az egész világban és világnézetben gondolkodnak! Egy gyönyörű természeti jelenséget, a szivárványt is kisajátítottak ütközeteik lejátszásához. Felfogásuk és meggyőződésük alapján előszeretettel polarizálják az embereket szivárványosokra és szivárványellenesekre. Sok helyen szivárványszínű zászlók váltják a nemzeti lobogókat.
Térdre szeretnék kényszeríteni céljaik elérése érdekében a nemzeteket! A népvándorlás ösztönzése és befogadás az egyik oldalon, nemzeti önrendelkezési vágy és nemzetféltés a másikon. Uniós köntösbe csomagolt cselszövéssel szemben nemzeti kiállás!
És sajnos, valamitől mi mindig megosztottak vagyunk!
