Mi mibe „kerül“?
„Migránsonként hatezer euró összegű pénzügyi támogatást nyújtana az Európai Unió az úgynevezett ellenőrzött központok létesítését vállaló tagállamok számára, és teljes mértékben fedezné e központok infrastrukturális és működési költségeit – derül ki az Európai Bizottságnak a migrációs válság kezelését célzó, kedden közzétett javaslataiból...“ (MTI)
Az egész hír ITT olvasható.
Engem csak néhány dolog bosszant a felvetésben: miért erőlteti(k) valaki(k) ezt a migrációt, meg mi a fő hajtómotorja? Meg ki(k)nek van belőle haszna?
Nem könnyű választ kapni ezekre a kérdésekre. Van azonban egy régi magyar mondás: keresd a nőt vagy a pénzt. Az európai nőket a „virgoncabb“ illegális migránsok keresik és meg is találják (már aki hagyja magát „megtalálni”), azokat pedig, akik „útközben“ nemet merészelnek mondani, a jobbik esetben simán megerőszakolják, néhanapján megölik.
A pénz felvetése azonban sokkal érdekesebb leletanyagot hoz a felszínre. Az NGO-szervezetek már 2000 óta készítik elő a migrációt, nem kevés pénzt fektetve a projektbe. E mellett van még pár megszállott, aki istennek képzeli magát és saját képére akarja formálni a világot úgy, hogy a páncélszekrénye is lehetőleg jóval nehezebb legyen.
Már csak az is haszon, ha a világ egy részén háborút tartunk fel, mert ide fegyver kell – ez is pénzbe kerül. Az is pénzbe kerül, ha például Afrikából elhozzuk az életerős, izmos ifjakat, akiknek otthon kéne az országukat rendbe tenni. Így nem fogják. Majd pénzért (nyersanyagért, ásványi kincsekért) megteszi más, tudjuk, milyen eredménnyel. Mivel az embercsempészek is elkérik a maguk pár ezer dolláros zsozsóját, a jobb élet reményében és abban a meggyőződéses hitben maga a migráns is elhiszi, hogy Európa rövidesen az övé, ahol jólét van. Pénzzé teszi a család vagyonának nagy részét azzal, hogy majd maga után „hozatja“ őket. Az így bekasszált dollármilliárdok nagy része megy vissza az előkészítőkhöz.
Arról már ne is beszéljünk, hogy az a több ezer lélekvesztő csónak, a több százezer mentőmellény, alufóliás termikus hőtakaró is kerül valamibe. Ezt is biztosítani kell – a „civil“ mentőhajók is kerülnek valamibe. Majd Európába érve ezeknek adni kell enni-inni, lakhatást, zsebpénzt biztosítani, nyelvet taníttatni és megtanítani, hogyan kell használni az angolvécét és azt, hogy az európai nők nem egyszerű használati tárgyak. Ez is mind pénzbe kerül. Még többe azonban a munkára való felkészítés, mert 95%-uk nem tud és nem is akar dolgozni (ez Eurostat-kimutatás, például Hollandiában a 10 évvel ezelőtti bevándorlók 90%-a nem dolgozik, uszikálnak az állam szociális tejszínhabján).
Ha dolgozik valaki, ha nem, enni és inni is kell, meg valami ruhát is illik Európában felvenni. Ennek biztosítása is mind pénzbe kerül, a multik dörzsölik a tenyerüket. Az igazi „eb itt vagyon elhantolva“: A globalizált (multi)bevételt nem lehet csak termeléssel fokozni, azt oda kell adni a fogyasztóknak – valaki(k) megfizetik. Ha mások nem, akkor a tönkretevésre kiszemelt államok és polgáraik (akár úgy, hogy ideiglenesen néhány félisten páncélszekrénye kicsit könnyebb lesz).
A tönkretételnek is megvannak a maga politikai és pénzügyi okai – nem is kevés. Például nem megengedhető Nyugat-Európa, Oroszország és Kína magasabb gazdasági integrációja – ez lenne az Eurázsiai Unió –, mert ezzel már a globalizált multik és EU-s csicskásaik sokáig nem tudnának mit kezdeni.
Tehát tegyük tönkre Európát, amivel egyes félistenek álma is teljesül – megszűnnek a nemzetállamok és megalakul a „Nyílt Társadalom“, kialakul a Coudenhove-Calergi által megálmodott, orránál vezethető emberfajta, amelynek pénzügyi hasznára csendben nem egy páncéltrezor vár.
Hogy mennyi kerül beléjük, azt képletesen ki lehet számolni akkor, ha ebben az írott szösszenetben a „kerül“ szót és minden más változatát a „pénzt hoz“ szókkal helyettesítjük.
