Mi leszek, ha nagy leszek?
Az óra egyfolytában ketyeg a politikában! Alig dőltünk hátra kényelmesen, rózsaszín álomba ringatózva az önkormányzati választások után, máris jött a keserű ébredés a parlamenti választásokon. Ezt követően még le sem csillapodnak a kedélyek a Felvidéken, a következő évben már elénk tornyosodik egy köztársaságielnök-választás és egy szavazás az Európai Parlamentbe is.
Hogy az utóbbi kettő közül melyik a fontosabb, döntse el mindenki maga, de nekem azt súgja a megérzésem, hogy az Európai Parlamentbe jóval nagyobb esélyünk van bekerülni, mint a pozsonyi Grassalkovich-palotába. Tehát inkább az előbbire kellene összpontosítani, az államfőség a mai Szlovákiában számunkra még elérhetetlen, a kampány csak önmutogatásra lenne jó, de akár balul is elsülhet, mint legutóbb Bugár és Menyhárt ringbe küldésekor. Hol van egy olyan elszánt szlovák, aki magyar nemzetiségű köztársasági elnököt szeretne az országban? Akkor pedig minek a felhajtás, a nem olcsó és semmi jóval nem kecsegtető kampány?
Inkább rendezzük sorainkat! „S rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés”. József Attila szavaival élve itt, a Duna mentén és az egész Felvidéken! Erre most itt az alkalom, pártkongresszusra készül ugyanis magára maradt pártunk, a Szövetség. Hogy valójában egyedül maradt a szlovákiai politika magyar térfelen, az nem is olyan nagy baj! Legalább nem kell saját magunkkal hadakozni, mint ahogy ezt tettük 14 éven át megszakítás nélkül. A magyar választók döntése alapján a Most-Híd 2023 és a Magyar Fórum szeptember 30-án végleg a szlovákiai politika süllyesztőjébe került, onnan visszakerülni, újra feltámadni és támadni szinte lehetetlen.
De ne is törődjünk velük, foglalkozzunk csak magunkkal, hiszen egy magára valamit is adó párt életében a tisztújító kongresszus éppolyan fontos, mint egy választás! Sőt talán még fontosabb is: az eső előtti köpenyeg hatékonyabb, mint az eső utáni!
Egy kongresszuson alapozódik meg a magyar párt jövőképe, hogy milyen formában és milyen üzenettel vág neki a soron következő megmérettetéseknek. Nincs most könnyű helyzetben a párt, a magyar választók negyven százaléka elfordult tőle, hogy miért, az rejtély! Őket kell visszanyerni, megnyerni. De hogyan?
Tisztújító lesz a Szövetség december 9-ei pártkongresszusa, de kétlem, hogy legfelső szinten tisztújításra kényszerül, mivel Forró Krisztián hozta a választásokon leginkább a formáját, ő kapta a választóktól a legtöbb bizalomkarikát, listavezetőként elért 56 ezer karikája pártelnökhöz méltó! A karikák személyének szóltak, nem pedig pártelnöki mivoltának. A Szövetség élén végzett munkájának elismerését jelentik.
A választások előtt kirobbantott válságban nem volt könnyű a helyzete, a pártból távozók pótlására megoldást talált, még ha mindez kevésnek is bizonyult a teljes sikerhez. A negyven százaléknyi elhajlót, a nem tudni, milyen megfontolásból szlovák pártokra szavazókat viszont ő sem tudta meggyőzni. Református lelkész volt diákom az érettségi találkozónkon mondta azt, hogy tudomása szerint a magyar választó attól féltette a szavazatát, hogy bekerül a lecsóba, azért szavazott félre, hogy voksával befolyást gyakorolhasson a szlovákiai politikai élet irányulására. Tájékoztatás és motiválás, e kettő kell nekem a jövőben!
A Szövetség platformtalanítása a kongresszus tétje! Ha felszámolják a platformokat, ami szükséges, mi fogja indokolni a párt mostani nevét? Kire és mire fog vonatkozni a szövetség? Az ószövetség helyett létre kell hozni tehát az újszövetséget: meg kell nyitni az utat a többi nemzetiség előtt is, folytatni kell Duray Miklós örökségét és az Együttélés szellemiségét! Le kell porolni az Együttélés programját, aktualizálni kell a mostani szlovákiai viszonyokra.
Önmagában a demokrácia, ha csupán klasszikus értelemben érvényesül, és a többségi elv szerint igazodik, vagy a pluralizmus, ha az a politikai és az ideológiai pluralizmusra korlátozódik, nem nyit elegendő teret a nemzeti kisebbségek jogos érdekeinek érvényesíthetőségére. A demokrácia kereteiben a nemzeti kisebbségek politikai jogaiért kell tehát síkra szállni! Duray Miklós egy ideológiamentes politikai mozgalommal meg tudta valósítani a kilencvenes években pluralista körülmények között a nemzeti kisebbségek hatékony politikai képviseletét. Ezt a feladatot azonban együtt kell vállalni a nemzeti kisebbségek által alkotott területek egész lakosságának érdekvédelmével, tehát együtt a szlovák lakossággal, amely több dél-szlovákiai településen is kisebbségben van. Emlékezünk, Coexistentia-Soužití-Együttélés-Spolužitie-Wspólnota-Spivžittja?
