Mi lesz velünk Facebook nélkül?
A napokban bejárta a világsajtót a hír, hogy Mark Zuckerberg Meta cége elképzelhetőnek tartja kivonulását Európából, vagyis reális esély van arra, hogy az öreg kontinens lakosai Facebook és Instagram nélkül maradnának. Vajon egyszerű nyomásgyakorlásról van szó, esetleg valóban erről gondolkodnának az amerikaiak?
Az elemzők természetesen számos aspektust felvetnek a hírrel kapcsolatban, amely az amerikai értékpapír- és tőzsdefelügyeletnek benyújtott éves beszámolójából ered.
Az ok állítólag az, hogy a cég már nem tárolhatná az európai felhasználók adatait Amerikában, hanem Európában kellene, ez pedig a milliárdos csapatnak nem tetszik.
Tudjuk, a GDPR és a hozzá kapcsolódó feladatok az EU-ban komoly kihívásokat okoznak a vállalatoknak és az alkotóknak egyaránt, de a világ legnagyobb cégei közé tartozó Meta már ebből is szeretné kihúzni magát. Ahogy az adóügyekből, a politikai manipulációval és a választási befolyásolással kapcsolatos történesekből is, amelyek szintjén ugyancsak többször került szóba.
Kevés esélyt látunk ugyanakkor arra, hogy erre a kivonulásra gyakorlatilag is sor kerül majd, mert az a cég számára óriási presztízsveszteséget jelentene, ha anyagilag fel is tudnák dolgozni a bevételeik negyedének elvesztését.
Mégis, mi volna, ha egyszerre eltűnnének a mindennapjainkból ezek a közösségi oldalak? Természetesen a kínai Tik-Tok még gyorsabban fejlődne, s már nem csak a tizenéveseket hódítaná meg, hanem egy-két „tízessel” idősebb generációt is. Az offenzíva pedig a feltörekvő szereplők részéről elképesztő volna, a Meta meg kitalálna valamit erre a piacra is.
A Facebook egyébként is már inkább csak a kereskedelmi érdekekről szól, tartalmai a 40 fölötti korosztály számára a legérdekesebb,
a tinédzserek sokasága inkább kínosnak tartja a megjelenő tartalmakat és sokkal könnyedebb kikapcsolódásra vágyik. Ezért aztán az ugyancsak a Zuckerberg által birtokolt Instagram már jóval vonzóbb számukra, ahogy a huszonévesek is inkább itt osztják meg tartalmaikat.
Azt viszont szintén látnunk kell, hogy a döntés jó néhány, akár az olvasó számára teljesen ismeretlen influencer vagyis magyar megfelelőjében véleményvezér számára jelentene óriási anyagi kiesést,
ha egyszerűen eltűnne több százezres követőjük a felületen, s nem tudnának több száz vagy akár ezer euróért egy új sampont, edzőtermet vagy éppen valamilyen szuper étrendkiegészítőt reklámozni. A cégek számára is jelentős kiesést jelentene, ha oldalaik, ahol eddig leginkább kommunikáltak a vevőkkel az online térben, egyik napról a másikra nem működne.
Egyébként? Rövid időn belül jönne valami más, ami pótolna a közel sem tátongó űrt a közösségi médiában.
Valljuk be őszintén, közel másfél évtizede, amikor a 2004-ben létrehozott Facebook tájainkon is elkezdett hódítani, még tényleg a régi ismerősökkel való kapcsolatfelvételt segítette ez az oldal, de egyre inkább egyfajta reklámpanellá vált, ami miatt a fiatalok jelentős részét sem akarja figyelni.
Az önfényezés persze nem új keletű dolog, de a mértéke ilyen formában soha korábban nem volt tapasztalható, amely komoly lelki zavarokat is tud okozni, vagy csupán másokat is ezen példa követésére ösztönöz. Van még viszont más is, amit az elmúlt két évben hatványozottan tapasztalunk, ugyanis
a vélemények kezelhetetlen fórumáva is vált a Facebook, ahol gyűlölet és verbális támadások önlenek ránk a kitiltások, korlátozások ellenére.
Ennek pedig súlyos következményei vannak, amelyet nem tudunk megfelelően kezelni, de erre nincs felkészülve a közösségi média sem, így aztán sokszor a politikai kommunikációt is átható egyoldalú cenzúra következik, amely még több feszültséget kelt.
Szóval nem vagyunk éppen túl jó helyzetben, mert olyan szintre nőtt a közösségi média, amelyet nem egyszerű megfelelő módon kezelni, s ez nem csak a Facebook hibája.
Egyszerűen online lett minden, s talán csak a wi-fi kikapcsolása véd meg minket ezen hullámok közt, arra pedig sokaknak a munkájuk miatt sincs lehetőségük.
A Zuckerbergék által belengetett európai búcsú viszont érdekes lehet a szakmai szempontokon túl is. Az EU szigorának most végre meg kellene mutatkoznia, mert míg a kisvállalkozók számára a szabályozások könyörtelenek lehetnek egy-egy területen, jó volna, ha a világhatalmat jelentő vállalat előtt sem ingana meg, és adatainkat valóban Európában tárolnák majd az arckönyv szerverei is.
