Mi lehet Matovič érdeke?
Igor Matovičot nem kell különösképpen bemutatni. Ma már kijelenthetjük, hogy Szlovákiában ő a legnépszerűbb ellenzéki politikus. Adódik viszont a kérdés, hogy a népszerűségét pozitív, vagy negatív kontextusban kellene értelmeznünk?
Az már bizonyos, hogy a kampányidőszak vége felé Igor Matovič tűnik a leghatározottabb és legmagabiztosabb politikusnak. Nemcsak a kampány alatt, de az elmúlt négy éves választási ciklusban is ő ,,dolgozott“ a legtöbbet: Ficóék szinte rettegtek minden egyes fellépésétől.
A ,,nép emberének“ kikiáltott vitéznek sokat köszönhet az ellenzéki oldal, többek között azt, hogy a Smer és az SNS legnagyobb korrupciós botrányai napirendre kerültek a közbeszédben.
Talán nem is kell többet ragozni azt, hogy Matovič nélkül az ellenzék nem tudja leváltani a jelenlegi kormányt. Azonban Matovič stílusa és politikai felfogása hagy némi kivetni valót maga után.
Az OĽANO elnökének lételeme a kamerák előtt való rendszeres szereplés.
Matovič a médián keresztül tud üzenni a népnek, a választóinak és pontosan azt, amit a többség hallani akar.
Margaret Canoven angol politológus szerint, ha hatalmat adunk a népnek, attól még nem válik demokratikussá a társadalmunk, ugyanis a demokrácia nem feltétlenül azt jelenti, hogy a nép uralkodik. Ha egy demokratikusan berendezkedett társadalomban a nép fellázad, akkor vajon ki ellen lázad fel: a demokratikus rendszer ellen vagy az adott hatalommal szemben?
A válasz természetesen szubjektív, így a sorok szerzője sem szeretné kétségbe vonni a népakarat fontosságát és jelentősségét, csupán annyit szeretne közölni, hogy a népre való hivatkozás nem mindig fogadja el a demokratikus intézményrendszerek struktúráját.
Matovičot nem lenne szerencsés rendszerellenesnek nevezni, hiszen ő elfogadja a demokratikus intézményrendszert, viszont az már más lapra tartozik, hogy a választói egy része rendszerellenes.
Ez nem újdonság, hiszen a 2012-es parlamenti választáson is, Matovič a politikából kiábrándult szavazókat tudta maga mellé állítani. Abban az időben Kotlebáék még csak a távolból figyelték az eseményeket.
Az OĽANO viszont nem nevezhető szélsőséges pártnak, Kotleba megjelenése tökéletesen megfelel a rendszerellenes választónak. A szélsőségesek ellen különböző módon lehet harcolni, Matovič máshogy közelíti meg a problémát. A Progresszív Szlovákiával ellentétben ő nem a nyílt utcán szeretne velük megküzdeni, hanem a szavazótáborukat igyekszik megszólítani.
Kotleba választói nem feltétlenül vallanak szélsőséges nézeteket, nagyon sok közöttük a világból és a politikából kiábrándult szavazó, populista szólamokkal sokkal hamarabb megvehetők, mint a progresszív idealizmussal.
Igor Matovičot nehezen lehet elképzelni kormányfőnek, ám a számok és a jelenlegi közvéleménykutatások is azt mutatják, hogy bizony az OĽANO a legerősebb ellenzéki tömörülés. Ez annak is köszönhető, hogy bejelentette azt a bizonyos 11 pontot.
Matovič ezzel a fortélyos húzásával a népszavazás fontosságát szerette volna hangsúlyozni: hatalmat a népnek, ők döntsenek és ne a politikusok!
A népszavazás természetesen nem egy ördögtől való dolo. A probléma ott van, hogy a népszavazásnak is megvan a maga helye és módja, de ez Matovičtól csupán egy marketingfogás, amivel összezavarhatja a politikai szövetségeseit.
Az ellenzék jogosan inti türelemre Igort, hiszen a demokratikus oldalnak is megvannak a maga küzdelmei, nem hiányzik egy belső viaskodás. Tudja ezt Matovič is, és ha következetesek szeretnénk lenni, akkor
a soron lévő ,,happeningje“ az lesz, hogyan ültesse le egy asztalhoz a színes ellenzéket, és formáljon belőle egy egységes brigádot. Csak ő képes ilyesmire, mert nála aztán tényleg sosem lehet tudni.
