2020. október 6., 18:17

Mesterséges intelligencia és a 4. ipari forradalom

Az ipari forradalmak azért lettek forradalmak, mert nem folyamatosan változtak, hanem aránylag rövid idő alatt, ugrásszerűen. Legyen ez akár a gőzgép, szövőszék, vasút, varrógép, autó, a repülőgép és az űrhajózás esete.

Jelenkorunk ipari technológiai szintje erősen támaszkodik a beszerezhető és reális időben feldolgozható információkra, adatokra. A mai változások azért lesznek az elmúlt évszázadok változásaihoz képest szélsebesek, mert az információk és adatok feldolgozását már nem az ember vagy a klasszikus számítógép fogja biztosítani, hanem a mesterséges intelligencia. Leegyszerűsítve ez nem más mint az összes emberi tapasztalat rendszerbevétele, kiegészítve aj új technológia öntanulásával és önjavításával.

Az állandóan gyorsuló feldolgozási sebesség, adattár-kapacitás, eredmények optimalizálása és logikus osztályozása oda fog vezetni, hogy a mesterséges intelligenciával ellátott rendszerek (pl. gyártósorok vagy akár diagnózist megállapító műszerek és életmódkövető adatbázisok) saját magukat is képesek lesznek magasabb szinten reprodukálni.

Ezt a változást a világ 4. ipari forradalomnak is nevezi. Mint az elmúlt évszázadokban mindig is volt, most is a változások vesztese az egyén, az egy szál ember lesz. Nyertese – ha féken tudjuk majd tartani – a társadalom is lehet. Egyelőre azonban ennek határozott kontúrjait nem látni, inkább a multinacionális, globalizált vállalatok fogják húzni a legnagyobb hasznot.

Az ENSZ tanulmányai szerint a robotizáció harmadára - egynegyedére csökkentheti a szükséges munkaerőt, így csökkenni fog a dolgozók bevétele is. Ezáltal csökkenni fog a fogyasztás, mert kevesebb bevételből (ha lesz) kevesebbet engedhet meg magának az ember.  Ez automatikusan csökkenti majd a termelést, hiszen csökken a vásárlók vagy a szolgáltatást igénybe vevők száma. Ez pedig még lejjebb viszi a szüksége mukaerő számát. Ma ez bezárt körnek tűnik.

Ezért vetették fel (és Finnországban egy rövid időre ki is próbálták) a feltétel nélküli bevétel lehetőségét, ahol minden állampolgár egy bizonyos nagyságú alapjövedelemhez jutna anélkül, hogy dolgozna. Ezt azonban valaki(k)nek ki kell termelni.

Így fognak szükségszerűen megjelenni az „okos gyárak“, ahol a technológiai és informatikai fejlesztés eredményeként órák alatt fog lehetni nagy gyárakat leállítani, majd akár napok – hetek múlva igen rövid idő alatt újra üzembe helyezni.

A koronavírus-járvány ehhez hozzátette, hogy átértékeli a gyártók gyártási szokásait. Nem fogják pl. egy autó motorját Ázsiában csinálni, miközben az elektronika Európai lesz, az összeszerelés pedig majd pl. Afrikában történik.  Az óriásvállalatok csökkenteni fogják a szétszórt gyártásaik számát, mert pl. a járványok miatt bizonytalanná válik a beszállítás. Ez már ma is erősen tapasztalható.

A 4. ipari forradalom azonban meghozhatja az élelmiszeriparba is a változást.

Az okos mezőgazdasági technológiák környezetkímélőbbek lehetnek, jobb élelmiszert állíthatnak elő lokális feldolgozással és fogyasztással is. Ennek meg kéne jelennie a Föld éhséggócaiban is – mert bizony, ma is vannak ilyenek.

A legnagyobb változás azonban az információs technológiákban lesz, ahol a mesterséges intelligencia révén mindenkiről minden információ rendelkezésre fog állni: milyen útvonalon ment munkába (ha ment), hol és mit ebédelt, vacsorázott, mit vásárolt és milyen mértékben használta a virtuális pénztárcáját, ami egy karórában is benne lehet, ami egyidejűleg egy okostelefon, adatbázis, világháló-kommunikátor, az egyén egészségét figyelő rendszer és élelmezési tanácsadó is lehetne.

Lesz azonban gond is. Az OXFAM szerint a világ vagyonának több mint a felét néhányszor tíz ember birtokolja, számuk évről évre csökken. A vagyon másik felén a többi hétmilliárd osztozik. Ha nem sikerül megtalálni az igazságosabb vagyonelosztási rendszereket, akkor az egész egy katasztrófába torkollhat, mert a végtelenségig gazdagodni, de szegényedni sem lehet.

A világgazdaság mára túlhevült, hűteni kellene egy kicsit. Ha jól használjuk ki a 4. ipari forradalom adta lehetőségeket, erre is sor kerülhet és életszínvonalunk is emelkedhet.

Itt kellene az Európai Uniónak lépnie, mert a 4. ipari forradalom óriási lehetőség számára, hiszen a fejlett és művelt „agyakat“ a világnak (legalábbis a közelmúltig) Európa adta. Motorja és egyben ellenőrzője is lehetne a folyamatoknak. A szobordöntögetések, garázdaságok és más balliberális kisiklások nem ezt segítik elő. Ehelyett elsősorban a 4. ipari forradalommal kéne foglalkozni, mert a nemzetállamok szövetsége (az EU egyelőre ez) nemzeti szinten meg tudja oldani napi problémáit (lásd az EB nullához közelítő tevékenységét a koronavírus-járvány első hullámában).

Már csak azért is, mert más és más a problémák halmaza az EU egyes országaiban.

Csak remélhető, hogy a 4. ipari forradalom a problémákat csökkenti, nem pedig fordítva, mert erre az egész világ „ráfázhat“!

Megosztás
Címkék