Mentsétek meg a Szinvát!
Veszélybe került József Attila Ódájának lillafüredi Szinva patakja! A Miskolci Hőszolgáltató egyik gőzfejlesztő kazánjánál folytattak karbantartási munkálatokat, és a kazánból leengedett, vas-oxidot tartalmazó víz műszaki hiba vagy mulasztás következtében a patakba került, amely ezáltal elszíneződött, narancssárga lett, komoly természeti kárt okozva a patak élővilágában. Pedig nem árt rá vigyázni, mert nem akármilyen folyóvízként, vízesésként került be a magyar irodalomba.
Egyébként is nagyon könnyen és gyakran volt képes József Attila szerelemre gyulladni, lételeme volt a szerelem utáni vágyódás. A Vágó Márta-szerelem és a Flórához írt szerelmi ciklus között eltelt csaknem tíz esztendőben ez az egyetlen szerelmes verse a költőnek. A Lillafüreden született vers nemcsak a magyar irodalom, hanem az egész világirodalom egyik legszebb szerelmi költeménye. Érdekesség, hogy a költő akkoriban Szántó Judittal élt, aki a kéziratot megtalálva így emlékezett vissza a költő szavaira: „Hiába olvasod, nem hozzád írtam.” Elég bántó mondat volt ez a költőtől…
A vers címe – Óda – már önmagában is sokatmondó, magasztos érzelmet sejtet. Az induló helyzet egy nyugodt szemlélődés békés csendjét sugallja: estébe hajló nyári délután van, a költő fent, a csillámló sziklafal tetején lehajtott fejjel szemlélődik a gyönyörű tájban. A lillafüredi természet és a hölgy szépségének szoros összefonódását tükrözik a verssorok. „Nézem a hegyek sörényét / homlokod fényét / villantja minden levél. / Az úton senki, senki, / látom, hogy meglebbenti / szoknyád a szél. / És a törékeny lombok alatt / látom előrebiccenni hajad, / megrezzenni lágy emlőidet és /– amint elfut a Szinva-patak – / ím újra látom, hogy fakad / a kerek fehér köveken, / fogaidon a tündér nevetés.”
De tételezzük fel, hogy 1933-ban hasonlóan szennyezett a Szinva-patak, mint napjainkban. El se lehet képzelni, hogyan folytatódna a költemény, egyáltalán megszületik-e, ha a költő, lenézve a sziklafalról egy narancssárga, szennyezett vizű zuhatagot látott volna maga előtt. Vajon a megcsúfított természeti kép is inspirálta volna a költőt a szerelem érzésvilágának ilyen mély és összetett kifejezésére, ahogy az Ódában történik? A szennyezett Szinva látványa következtében talán nemcsak a „lét dadogna”, hanem maga a költő is.
A költemény felépítése is végig tükrözi az óda, mint műfaj magasztos hangvételét. Öt, egyenként tízsoros strófából áll, amelyek mindegyike külön ragadja meg a szerelem mibenlétét. Az első strófa a szerelem kozmikus dimenzióit jeleníti meg, a második a szerelem és a természet szoros kapcsolatát hangsúlyozza, a harmadik a szerelem misztikus jellegét emeli ki, a negyedik a szerelem és a művészet összefonódását mutatja be, míg az ötödik strófa a szerelem és a halál viszonyát feszegeti. A vers szerint a szerelem nem csupán két ember kapcsolata, hanem a mindenség. Egy olyan misztikus erő, amely a természettel, a művészettel és még a halállal is szoros összefüggésben áll. A költemény egyik csodája abban rejlik, hogy a nagyívű misztikus szerelmi utazás a mellékdal hétköznapiságában, a közös élet igénylésével ér véget.
Miskolciak, lillafürediek! Mentsétek meg a Szinvát, varázsoljátok vissza eredeti állapotát, és József Attila emlékét, a hely szellemiségét őrizve, vigyázzatok rá nagyon!
