Menopauza vagy „menőpauza”?
Október 18-án a menopauza világnapját ünnepeltük. Már aki… Merthogy ez a téma csak az utóbbi években kezd reflektorfénybe kerülni. Mióta a fiatalságkultusz elstartolt és a nők egyre tovább dolgoznak, egyre később mehetnek csak nyugdíjba, egyáltalán nem mindegy, hogy a nagyjából 50 éves koruk táján bekövetkező változásról mennyi szó esik.
Pár évtizede, valljuk be, egy ötvenes nő már öregnek számított. Jómagam nagyanyámat nem is ismertem másként, mint fejkendős néninek. Anyámék korosztálya már nem hordott kendőt, de egy bizonyos életkor után szolidabbra vette a figurát. Nem volt már illendő se a rövid szoknya, se a színes öltözék, hogy a kirívó viselkedésről már nem is beszéljünk. Egy ötvenes nő már nem számított fiatalnak.
Aztán jöttek azok a trendek, miszerint az ötven az új harminc és egyebek… Ez sok nőben azt a csalfa képzetet keltette, hogy jöhet a másodvirágzás, rúgjunk ki a hámból… Sokan önmaguk paródiájaként kezdtek úgy öltözni, mint tízen-huszonéves lányaik. Mi több, sokan együtt jártak velük szórakozni is… Életemben egy banyabálban voltam, ott is azt láttam, hogy a nők férfiakat megszégyenítő módon voltak képesek lerészegedni. Korosztálytól függetlenül.
Azt kétségkívül látni, hogy a mai ötvenesek jóval fiatalosabbak, mint anno anyáik. Fittebbek, jobban tartják magukat, tornáznak, nyitottak a világra, élvezni akarják, ahogy forog az a bizonyos B oldal. A saját maguk érdekében is igyekezniük kell megőrizni egészségüket, mozgékonyságukat, a szellemi képességeikről nem is beszélve, hiszen egy ötvenéves nőnek még nagyjából 15 éve van hátra a nyugdíjig. Egyáltalán nem mindegy, milyen kondícióban csinálja végig… Meg aztán az unokák után is szaladgálni kell.
Sok nő már a negyvenes éveiben érzi a változást saját magán. Testi-lelki tünetek jelentkeznek. Hamarább elfárad, kiesnek a fejéből fontos tennivalók… Jelentkezhetnek megmagyarázhatatlan falási rohamok, aminek kellemetlen következményei pluszkilókban mutatkoznak meg. A legrosszabb talán a hangulatingadozás és a váratlan hőhullámok. Még szerencse, hogy nem mindenki szenved a klimax valamennyi tünetétől, és nagy az eltérés abban, ki hogyan vészeli át. Fontos tudni, hogy a hormonok „játékának” vagyunk kitéve. Ez az oka, hogy időről-időre házi sárkánnyá változhatunk… Amit a szegény családtagok kénytelenek elszenvedni. Jó esetben néhány év alatt lecseng az egész, nyugalmi időszak jön.
A változókorban fiatalabbak ugyan már nem lehetünk, de fiatalosak még igen. Ám ezért tenni kell. Aki eddig nem mozgott, annak legfőbb ideje elkezdeni. Az agyat is naponta tornáztatni kell, kvízekkel, rejtvényekkel, szudokuval. Meg kell őrizni a nyitottságot a világra. Maradjunk kíváncsiak, érdeklődők. Éljünk társasági életet, annál is inkább, mert ez az az életkor, amikor még az üres fészek szindróma is beüthet. Ha elköltöznek otthonról a gyermekek, az űrt, amit hagynak maguk után, valamivel ki kell tölteni. Találjunk új hobbit, tanuljunk valami újat.
Ötvenévesen még nem lehúzni kell a rolót, hanem megtervezni a következő évtizedeket. Legalább nagy vonalakban. Ha eddig nem volt elég időnk magunkra, most legyünk kicsit önzők és fordítsunk energiát és pénzt arra, amit szeretünk. Mert megérdemeljük!
