Mennyire volt beteg Epstein világa?
Életkortól függetlenül, önök belegondoltak valaha is, milyen íze lehet egy csecsemőnek? Olyan lehet, mondjuk, mint a krémsajt? Egyáltalán, mennyire kell betegnek lenni ahhoz, hogy ez a kérdés felmerülhessen?
Az amerikai Igazságügyi Minisztérium nemrégiben mintegy három és fél millió oldalnyit adott közre az Epstein-aktákból, melyek teljes terjedelmét az ügyet ismerő szakértők hatmillió oldalra teszik. Ha valaki most jött a Holdról, és még soha nem hallott az Epstein-aktákról: az Epstein-akták Jeffrey Epstein amerikai pénzemberhez és szexuális bűncselekményeihez kapcsolódó bírósági iratok, nyomozati anyagok, tanúvallomások és kapcsolati listák összefoglaló elnevezése. Ez nem egy egységes dokumentumcsomag, periratokat, nyomozati anyagokat, tanúvallomásokat és eskü alatt tett nyilatkozatokat, kapcsolati hivatkozásokat, különböző platformokon folytatott kommunikáció átiratát; Epstein és köre utazási, szervezési, közvetítői mintázatait stb. tartalmazza.
Epstein a földi igazságszolgáltatást nem várta meg, 2019-ben cellájában öngyilkos lett, bár vannak, akik az önkezűséget megkérdőjelezik. A végtelen iratanyag számos politikust, művészt, celebet említ név szerint, bár fontos hangsúlyozni, önmagában az a tény, hogy valaki szerepel az aktákban, nem jelent automatikusan bűnösséget; az említések sok esetben tanúként, ismerősként vagy más kontextusban történnek.
Ha valaki nekiülne, és napi 300 oldallal tudna haladni, a jelenleg kutatható anyagmennyiségen 32 év alatt tudná magát átrágni, így bizton kijelenthetjük, nincs/nem lesz ember a Földön, aki az összes iratot át tudná tanulmányozni. A tartalomelemzés így elsődlegesen a mesterséges intelligenciára vár, illetve, szúrópróbaszerűen történik, az aktuális elemző preferenciáinak megfelelően, ami szintén hordozhat kockázatokat.
Az elmúlt napokban a közösségi médiában, a legkülönbözőbb nyelveken bukkantak fel olyan tartalmak, amelyek rituális áldozatbemutatásról, kannibalizmusról, csecsemők feldarabolásáról beszélnek, az Epstein-aktákra hivatkozva. Az egyik leiratban például arról beszélgetnek a kommunikáció résztvevői, hogy a csecsemőnek olyan az íze, mint a krémsajtnak. Ezek a normalitás határát erősen túllépő dolgok, még akkor is, ha vélelmezzük, hogy (remélem) „csak” gondolati síkon merültek fel. A Snopes tényellenőrző portál átvizsgálta ebből a szempontból is az aktákat. A kannibál szó 52-szer, a kannibalizmus hatszor szerepel benne, különböző összefüggésekben.
A világsajtóban számos cikk elemzi az írásunk elején felvetett, bizarr krémsajtos összehasonlítást is. Az aktákban szó szerint ezt olvashatjuk: „there are millions of babies, very little good vegetable cream cheese” (milliónyi csecsemő van, de nagyon kevés a jó növényi krémsajt), ami egyesek olvasatában azt sugallhatja, hogy csecsemők és krémsajt összehasonlítása történik. Több cikk is rögzíti, hogy ezeket a vádakat bírósági megállapítások nem támasztják alá, és (eddig) egyetlen büntetőeljárás sem bizonyította, hogy Epsteinnel összefüggésben kannibalizmus történt volna – írja a Factually.
Az iratanyagot feldolgozó szakértők és médiumok rámutatnak, hogy a korpuszban bizonyos szavak, például a „sajt” vagy a „pizza” gyakran előfordulnak, amik lehetnek kódok, ételekre utaló kifejezések, belső poénok vagy félreértelmezett töredékek. Több kommentár megjegyezi, hogy a pedofil hálózatok olykor eufemizmusokat használtak, ám az előfordulás gyakorisága önmagában nem bizonyítja, hogy ebben az esetben a kifejezésnek rejtett jelentése lenne.
A kannibalizmusra utaló első információk egyébként egy állítólagos, 2019-ben készült interjúból erednek, amelyet az FBI tisztviselői készítettek egy névtelen személlyel. A névtelen férfi azt állította, hogy 2000-ben egy Epstein tulajdonában lévő jachton „rituális áldozatbemutatásnak” és „csecsemők feldarabolásának” volt szemtanúja. A férfi azonban semmilyen bizonyítékot nem szolgáltatott állításai alátámasztására.
Az ilyen kijelentések emberi szempontból mélységesen felkavaróak, és nem bagatellizálhatjuk őket. A feltárás azonban nem lehet kattintásvadász performansz, nem pletykákon, nem sebtében összeollózott idézeteken, hanem ellenőrzött megállapításokon kell alapulnia. Ha a – politikai nyomástól független (vagy ez már túlzott naivitást feltételez?) – vizsgálat nem támasztja alá a vádakat, ezt világosan és nyomatékosan közölni kell. Ha viszont a bizonyítékok azt mutatják, hogy bűncselekmény történt, az önnön független, évszázados alkotmányos intézményeire oly büszke amerikai jogállamnak következetesen felelősségre kell vonnia az elkövetőket és a közreműködőket.
Megjelent a Magyar7 2026/7.számában.
