Megtévesztő hadművelet?
Lecseréli Európát Oroszországra, hogy összefogjon vele Kína ellen? Mármint Donald Trump, aki Kínában látja a potenciális ellenfelet. Vajon mi egyébbel magyarázható az a 180 fokos fordulat, amelyet az ENSZ múlt heti közgyűlésén bemutatott az amerikai elnök? Hacsak nem azzal, hogy egyrészt ő Trump, a kiszámíthatatlan és kiismerhetetlen, másrészt ő az amerikai elnök, akinek elege van az orosz–ukrán háborúból, az egyhelyben toporgásból, és már nagyon neki akar látni a Kína elleni harcnak, amihez szövetségesre van szüksége.
Nem akartam hinni a fülemnek, amikor a beszámolókat hallgattam, hogy Donald Trump szerint Ukrajna akár vissza is szerezheti az oroszok által megszállt területeit, akár még meg is nyerheti ezt a háborút, és Moszkva egyáltalán nem olyan erős, mint amilyennek látszani szeretne. Az amerikai elnök pár hónappal ezelőtt még az ellenkezőjét állította, így aztán érdemes a kijelentések mögé nézni, hogy megfejtsük, mit akarhatott ezzel mondani, helyesebben mit, milyen szándékot akarhat ezzel elfedni. Persze, tudom, ehhez ismernünk kellene az alaszkai Trump–Putyin deal részleteit, de nem ismerjük. Így csak a rendelkezésünkre álló információkból indulhatunk ki, amelyek közül a témába vágó két legfontosabb, hogy Trump azt szeretné – mit azt szeretné, követeli – hogy Európa teljesen váljon le az orosz energiahordozókról, másrészt hatalmas vámokkal sújtsa Kínát és Indiát, mert nagyban vásárolják az orosz kőolajat és a földgázt. Szerinte ugyanis így vághatnák el Oroszországot a háború finanszírozásához szükséges forrásoktól, és hip-hop, kitörne a béke Ukrajnában.
Nem alaptalan az a feltételezés, hogy az EU „hálás” Magyarországnak és Szlovákiának, hogy ellenáll, így Ursula von der Leyen nyugodtan felteheti a kezét, nincs mit tenni, miattuk nem lehet megteremteni az európai egységet az energialeválás kérdésében.
És addig is minden mehet tovább, az ukránok és az oroszok fogynak, rengeteg új fegyvert lehet gyártani és kipróbálni, és addig sem kell magunkra húzni Kína (és India) haragját a vámok miatt. Félelmetes játszma.
Donald Trump azonban tud számolni, így azt is tudja, hogy a magyar és a szlovák vásárlás csupán csepp a tengerben, a nyugatiak LNG vásárlása nagyobb „csepp” az orosz költségvetésben, de akkor sem lenne problémája Oroszországnak, ha a holland és a spanyol kikötők helyett máshol vennék meg a cseppfolyós gázt. És azt is tudja az amerikai elnök, hogy lehetetlent kér Európától, hiszen egyszerűen nem tud meglenni orosz energiahordozók nélkül, ugyanakkor a kínai árukra kivetett vámokkal hatalmas öngólt rúgna. Miközben ő kivár, nem lép, sőt arra vár, hogy az Európai Unió indítsa el a vámháborút, amivel gyengíthetnék Kínát. Mint mondja, később az Amerikai Egyesült Államok is csatlakozna...
Mire megy ki a játék? Oroszországban látja a lehetséges szövetségest Kína ellen? Akkor talán nem kellett volna mondani New Yorkban, hogy nem is olyan erős, mint amilyennek láttatni szeretné magát. Az Európai Unió még mindig erősebb, mint Oroszország, mit nyerne Trump ezzel a cserével?
Gondoljunk csak vissza a háború kezdeti időszakára, amikor először mondattatott ki, hogy az orosz–ukrán háború megteremtette azt, ami ellen az amerikai diplomácia évtizedek óta tűzzel-vassal küzdött, mégpedig az orosz–kínai szövetséges viszonyt. De még egyszer mondom, nem tudjuk miben állapodott meg Alaszkában Donald Trump amerikai és Vlagyimír Putyin orosz elnök, így lehet, hogy valami teljesen másról van szó.
Megjelent a Magyar7 2025/39. számában.
