Megoldások helyett sebtapasz a déli régióknak
A héten megérkezett a kormány Nyitra megyébe is, körbenézett, kiosztott 2,5 millió eurót, majd továbbállt. Az esti hírekben jól mutat, és a közösségi médiában is, hiszen támogatások érkeznek, projektek indulnak, a régió „figyelmet kapott”. Csakhogy aki ott él, pontosan tudja, ez a megoldások keresése helyett politikai marketing.
Nézzük meg hideg fejjel, miről beszélünk. 2,5 millió euró két járásra, a nyitrai és az érsekújvári járásba. Ez elsőre soknak hangzik, de valójában egy közepesebb városi beruházás ára. Ebből jut kazánházra, tűzjelzőre, játszótérre, sportpályára. Hasznos dolgok, nem kérdés. Csakhogy ezek nem fejlesztések, hanem karbantartások. Olyan tételek, amelyeknek alapból működniük kellene, nem pedig kihelyezett kormányüléseken „megoldódniuk”.
Ez a legnagyobb baj. Hogy itt még mindig az számít hírnek, ha egy középiskola kazánházát felújítják.
A valódi kihívás az, hogy mikor lesz kátyúzás, hanem az, hogy miért nincs olyan közlekedési hálózat, amely egyáltalán versenyképessé tenné ezt a térséget. Miért kell még mindig azon gondolkodni, hogy egy-egy szakaszt „javítsanak”, miközben más régiókban már új összeköttetések épülnek, ipari parkok nőnek ki a földből, és odavonzzák a beruházásokat.
Itt meg megy a foltozás.
Ettől még a történet mindig hasonló. Közben persze jut pénz identitáserősítésre: a nyitrai vár homlokzatára, a cirill–metódi örökségre, ünnepségekre. Az igazi, komoly fejlesztésekre, amelyeket az államnak már évtizedek óta meg kellett volna lépnie ezen járásokban is, továbbra sincs pénz, most éppen azért, mert konszolidálni kell.
A lakhatási felmérések szépen megmutatják: az emberek ragaszkodnak az otthonukhoz, de egyre kevésbé romantikusan. A fiatalok számolnak. Ha nincs perspektíva, mennek. Nem azért, mert nem szeretik ezt a vidéket, hanem mert nem kapnak okot a maradásra. És erre lehetne válasz a kihelyezett kormányülés, de nem az.
Ezért kell kimondani: ez nem fejlesztési politika, hanem jelenlétpolitika. A kormány időről időre megjelenik, kioszt egy csomagot, elmondja, hogy foglalkozik a régióval, majd megy tovább. A struktúra nem változik. Az arányok nem változnak. És amíg ez így van, addig minden ilyen támogatás csak egy újabb sebtapasz. A helyi emberek vagy az érintettek jogosan örülnek, de a közösség számára hosszú távon nem jelent megoldást, pedig a kormány intézkedéseinek pontosan erről kellene szólniuk.
