Meglepetés

Amikor az ismerőseim megkérdezték, mennyit fizetek a tévés, mobiltelefonos és internetes szolgáltatónak, nem akarták elhinni. Olykor kénytelen voltam felmutatni a havonta érkező számlát, hogy lássák, nem handabandázom. Mindig azzal zárult ez a téma, hogy akkor nekem valami nagyon különleges csomagom lehet. Aztán már csak az volt a kérdés: minek az nekem?

Megvallom, sokáig érlelődött bennem az elhatározás, hogy átvigyem a kommunikációs eszközeimet más szolgáltatóhoz. De előtte még próbálkoztam a szolgáltatás csökkentésével, hogy kisebb legyen a havi befizetendő összeg. Először is elmondtam az ügyfélszolgálaton, hogy nekem nincs szükségem semmiféle extrákra, csak kimondottan az alapvető dolgokra. A fiatalember, aki akkor foglalkozott velem, sűrűn ecsetelte, milyen jó, hogy ezt a csomagot fizetem elő, mert… És szórta rám az információkat, ódákat zengett róla, hogy ez nekem igenis kell. Akkor rászóltam, hogy ha olyan jó csomagot fizetek elő, miért van az, hogy úgy egy hónapja időnként akadozik az internetem. Az ifjú kutatott a számítógépében, és megállapította, hogy több egységet kellene előfizetnem, máris megmondta, mennyivel jobb lesz a vétel, és csak hat euróval fog emelkedni a számlám. Némi tépelődés után elfogadtam.

Néhány hónap múlva megint bemerészkedtem az ügyfélszolgálat irodájába, azt kértem, hogy csoportosítsák át legalább a mobilomat szerényebb csomagba, mert túl magasnak találom a számlát. Megint az történt, mint azelőtt az internettel: erre is felkínáltak egy újabb csomagtípust, ez 9 euróval volt drágább. De nem kértem belőle, azt mondtam, majd gondolkodom rajta.

Talán két hete újra „tiszteletemet tettem” ugyanott, és egyenesen azt kértem, adjanak nekem olcsóbb internetet. Most már egy harmadik fiatalember megnézte az adataimat, és azt mondta, a legolcsóbb internetet fizetem elő. Megdöbbentem: akkor a néhány hónappal azelőtti, amikor még nem ment rá az újabb hat euró, milyen volt? A legolcsóbbnál is olcsóbb? És ha náluk ez a legolcsóbb, amit most fizetek, akkor bizony átlépek más szolgáltatóhoz. Ezt persze nem mondtam meg, csak kesernyés mosollyal távoztam.

Azonnal bejelentkeztem az új szolgáltatóhoz. Nagyon egyszerű, csak fel kell hívni a központot, bejelenteni a szándékomat, és ők intézik az átlépést. Nyugodtan ülök itthon lakásom melegében, közben folyik az átjelentkezés.

Erre jön egy telefon a régi (még mostani) szolgáltatómtól. Egy kellemes férfihang arról faggat, nagyon tapintatosan, mi az oka, hogy elmegyek tőlük, netán nem voltam elégedett a szolgáltatásaikkal? Szépen elmeséltem neki a tapasztalataimat. Erre olyan ajánlatot tett, amitől megremegett a térdem. Vagyis: az eddigi számlámat a felére faragta le (ez kevesebb, mint amit az új szolgáltató számláz majd), mivel már jó régen vagyok a kliensük, és az ilyennek járnak ezek a kedvezmények. Majdnem lecsúsztam a székemről! Hagyta, hogy részletezzem felháborodásomat (főleg azt, hogy annyi éven át nem észleltem olyasmit, hogy ún. hűséges ügyfélként valamilyen előnyöket élvezetem volna, sőt…), aztán örömmel újságolta, hogy még nem késő, csak holnap történne az átlépés, ezért még ma visszavonhatom kérelmemet a kiválasztott szolgáltatótól.

Elmondtam neki, hogy az irántuk való bizalmam nullára csökkent, és az ő telefonhívásával a nulla alá. Csodálkozott, hogy visszautasítom a kedvező ajánlatot, amely akár karácsonyi meglepetés is lehetne. Én pedig röviden megmagyaráztam, hogy nem szeretem az ilyen meglepetéseket, ezért kitartok az elhatározásom mellett.

De azért elgondolkodtat, miért utólag próbálkozik a szolgáltató a kedvemben járni, ezzel szemben eddig miért ragaszkodott foggal-körömmel az általam fizetett számlához, sőt még a növelésére is rávett – az általános áremelések mellett.