Megint jönnek és hazudnak
Az utóbbi évek egyik legnagyobb hazugságát nemrég a Bloomberg követte el, amely világgá kürtölte a szenzációs hírt, miszerint Donald Trump amerikai elnök az európai kiscsoportosokkal (néhány európai vezetővel) való foglalkozása közben felhívta Vlagyimir Putyint, majd rögtön utána telefonált Orbán Viktornak is. A hír szerint az amerikai elnök kérdőre vonta a magyar miniszterelnököt, miért gátolja Ukrajna gyors európai uniós csatlakozását.
Ezzel a hírrel alapvetően csak három aprócska gond van. Az első, a legfontosabb, hogy a hír nem igaz. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nyilatkozata szerint (márpedig egy külügyminiszter nem hazudhat) nem volt ilyen telefonhívás, tehát el sem hangozhatott a miértre vonatkozó kérdés.
A másik gond azzal van, hogy a nyugati (főképp az angolszász) hírügynökségek – miközben valamiféle morális magasságokban képzelik magukat lebegni – nemcsak hazudnak, de ki is színezik a nem létező tényeket. Donald Trump ugyanis állítólag azért hívta fel Orbán Viktort, mert az európai vezetők kérték erre. A kiscsoportosok ugyanis azt szerették volna, ha az amerikai elnök nyomást gyakorol, ne adj´ isten ráripakodik a magyar miniszterelnökre. A harmadik gond, hogy az ilyen etalonnak számító hírcsárdák hazugságait kritikátlanul átveszik a többiek, és bejárják a világsajtót. Mire kiderül a turpisság, már mindenki tényként kezeli a füllentést, és szinte mindig elmarad a helyesbítés. Amikor ezt írom, éppen beesik a virtuális postaládámba a „mindig jól értesült” balliberális Euractiv kínálata, ugyanezt az álhírt tálalva és persze némileg kiszínezve. Hadd legyenek jól és objektíven tájékoztatva a szlovák olvasók is.
Mielőtt elhinnénk, hogy a farok csóválja a kutyát, jusson eszünkbe egy régebbi bődületes marhaság, amit éppen a hírközlés csimborasszójának, a világ legobjektívebb ügynökségének tartott BBC követett el évekkel ezelőtt, amikor az akkor még létező, radikális jobboldali Jobbik ruccant ki Londonba egy kis választási kampányra az ott élő magyarok közé. A sors fintora, hogy éppen aznap volt egy Izrael-ellenes tüntetés a brit fővárosban. A BBC nemes egyszerűséggel egy kalapba dobta a két történetet, mintha a radikális magyar (természetesen fasiszta) párt ellen tüntettek volna a Nagy-Britanniában élő zsidók. Az „aprócska” csúsztatást a BBC ott követte el, hogy Londonban valójában ortodox zsidók tüntettek Izrael ellen.
A hazugsággyár ugyanakkor éppen az ellenfeleit vádolja hazugságokkal, és ragaszt rájuk bélyeget, például Orbán Viktorra Putyin-barátságot. Pusztán azért, mert a magyar miniszterelnök – mint többször kifejtette – nem óhajtotta felrobbantani a korrekt kereskedelmi kapcsolatokat Moszkvával. Robbantgatni egyébként is mások szoktak, lásd Bidenék Északi Áramlat elleni merényletét, amit sosem tagadtak (most mégis valahonnan előkerült egy magányos ukrán elkövető), vagy éppen a Barátság kőolajvezetéket támadó ukrán diverziót, amelyről Brüsszel szemérmesen hallgat. Pedig januárban egy kormányfői „igen” szavazatért cserében a Bizottság írásba adta, hogy nem lesz ilyen. Ennyit az ígéretekről és a klubról, ahol mindenki egyenlő.
Amúgy nincs itt semmi látnivaló, hiszen tudjuk, hogy fake news (álhír) csak orosz propagandistáktól származhat. London, Berlin, Párizs és főleg Brüsszel politikája patyolattiszta, átlátható és konzekvens. Sajtója független és objektív. Napok óta kerengő hír, hogy Zelenszkij egy talpalatnyi földet sem ad az oroszoknak, s ezzel egy időben közlik, hogy Zelenszkij hajlandó területekről lemondani. Egyik nap NATO-szerű garanciákról olvashatunk, másnap már szó sincs róla. Németország rakétákat küld, Németország nem küld rakétákat. Ezzel párhuzamosan az is megjelent, hogy az amerikaiak birtokában van egy, az ukrán vezetés korrupcióját bizonyító felvétel, amelyen a szálak állítólag az elnökig vezetnek.
Az egymásnak ellentmondó hírek közül nehéz eldönteni, melyik valódi és melyik hazugság. Néha az az érzése az embernek, hogy ebben a hatalmas buborékban szándékosan vezetik orránál fogva az embert, hogy ne lásson be a paraván mögé.
