Megint elszállnak majd az árak?

Az Európai Központi Bank egyelőre kivár, nem emelt kamatot, de egyre többen számítanak arra, hogy erre szükség lehet, sőt a nyáron már sor is kerül. Ha ugyanis az emberek és a vállalatok hozzászoknak a tartós dráguláshoz, az önmagát erősítő folyamattá válik. A cégek előre árat emelnek, a munkavállalók magasabb béreket követelnek, az államok pedig még több hitelből próbálják fenntartani a gazdaságot. Ez pedig újabb inflációt szül.

Ráadásul az elmúlt évek inflációs hulláma után az emberek bizalma is meggyengült. Hiába lassul a pénzromlás üteme, attól az árak nem mennek vissza a korábbi szintre. Ez az egyik legfontosabb különbség, amit sok politikus szándékosan összemos. Ha az infláció csökken, az csak azt jelenti, hogy lassabban drágul minden — nem azt, hogy olcsóbb lesz az élet.

És itt jön a legnagyobb probléma: a gazdasági növekedés is lassul. Az EKB szakértői már csak 1 százalékos növekedést várnak az euróövezetben 2026-ra. Ez gyenge adat, de a szlovákiai számok még ennél is elkeserítőbbek, mert az olajválság fennmaradása kapcsán akár a növekedés is elmaradathat. Gyakorlatilag stagnálásközeli állapot. Vagyis Európa egyszerre próbál megküzdeni a drágulással és a gyenge gazdasági teljesítménnyel.

Ennek a kettős szorításnak a hatását mi különösen megérezzük. A kisebb, exportorientált országok gazdasága — mint Szlovákia — erősen függ a német ipartól, az autógyártástól és az európai fogyasztástól. Ha Nyugat-Európa lassabban növekszik, kevesebb megrendelés érkezik, gyengül az ipar, lassulnak a beruházások, és ez előbb-utóbb a munkaerőpiacon is látszani fog, ahol egyelőre a helyzet korábban nem látott módon alacsony munkanélküliséget produkál.

Az emberek közben egyre fáradtabbak. Nemcsak anyagilag, hanem mentálisan is. Az infláció ugyanis nem pusztán gazdasági kérdés. A háztartások nem tudnak előre tervezni, a fiatalok nehezebben jutnak lakáshoz, a vállalkozások kivárnak. A pénz értékének lassú eróziója végül társadalmi feszültségeket is szül.