Megint csak elk*rnák
Ha a műsorpolitikusok tudták volna, milyen szörnyűség kezdődik el február végén, és folytatódik napjainkban is a világban, biztos meghagyták volna az eredeti, januári időpontban az Elk.rtuk televíziós premierjét. Nagyobb lett volna akkor a hatása, nagyobb felháborodást okozott volna! Most ugyanis minden eltörpül a háború mellett! Állítólag azért csúsztatták el a tévés bemutatót, mert Kálomista Gábor producer előbb Erdélyben is be akarta mutatni a filmet. Azóta már a Vajdaságban is vetítették.
Most talán azt is gondolhatják sokan, hogy miért vagyunk mi annyira felháborodva Gyurcsány Öszödén és a 2006-os magyarországi őszi eseményeken (a filmet egyébként Gyurcsány-filmnek is nevezik a finomkodóbbak), amikor ugyan folyt a vér a budapesti utcákon, láttuk a filmben is, de mégsem annyi, mint napjainkban a szomszédban.
Mondhatják, még szerencsénk is volt, hogy annyival megúsztuk akkor, és nem ismétlődtek meg az ötven évvel azelőtti események az oroszok idelátogatásával együtt.
Vagyis szerintük Gyurcsány mégsem egy Putyin, szemet ugyan kilövetett, de nem voltak halálos áldozatai a 2006-os őszi eseményeknek. Nem volt olyan erős fizikai terror, csak lelki. Ez pedig belefér, a film eredeti munkacíme is A hazugság ára volt. A hazugságot kellett megvédeni hatalmi eszközökkel, az embereket megfélemlíteni, az ára gumilövedék, gumibot, vízágyú és előállítás volt!
Mások szerint a lelki terror sokszor tragikusabb és megalázóbb a fizikainál. Ilyen a film végi a csattanó is, az újságíró keserű vallomása, aki karrierje érdekében kénytelen „lepaktálni” az aktuális hatalommal.
A szocializmus évei alatt szocializálódott emberek tudják, hogy milyen érzés a hatalom kiszolgáltatottjának lenni. Amikor, ha nem léptél be a pártba, nem lehettél főorvos a kórházban vagy iskolaigazgató, osztályvezető. Amikor a gyerek továbbtanulását kockáztatta az a szülő, aki nem akart beállni a sorba, esetleg templomlátogató vallásos ember volt. Amikor követtek, lehallgattak, kihallgattak, megfélemlítették! Viszont voltak akkor is önkéntes kiszolgálói, haszonlesői a hatalomnak! Amikor a főhősnő részt vesz a filmben a botrányos miniszterelnöki hangfelvétel kiszivárogtatásában, nem azért teszi, hogy fényt derítsen az igazság részleteire, hanem ezzel szeretett volna jobb pozíciót kizsarolni magának. Bár ez sem volt egy veszélytelen vállalkozás, láthattuk.
A Dobrev Klárát alakító Gubás Gabi a film megjelenése előtt azt nyilatkozta: „Ez a történet elsősorban emberekről szól, és éljenek bárhol, legyenek bárhol, álljanak bármilyen oldalon, mindig a cél szentesíti az eszközt, csak nem mindegy, hogy mi a cél és mi az eszköz.” Gyurcsányék egyikben sem válogattak!
Egy szó, mint száz: felháborító, hogy ennek az embernek a történtek ellenére még mindig befolyása van a politikára, sőt a háttérben ő áll az ellenzéki összefogás élén. Tudta nélkül nem történhet semmi a balliberális oldalon! Ahelyett, hogy szemlesütve valahol megbújna szégyenében és élvezné büntetlenül, szabadon töltve a napsütést, ő uszít, konspirál, böszméskedik egyfolytában.
De az emberek többsége már nagyon jól tudja, hogyha hatalomra jutnának, megint elk*rnák nem kicsit, nagyon!
A magyar gazdaságot, az emberi kapcsolatokat, a nemzet sorsát! És azt is tudják, hogy a fejtől bűzlik a nagyhal, a többiek csak az oldalvizén lubickoló ebihalacskák.
