Meddő viták az abortusz körül
Isten tudja, hányadszor vették elő megint a honatyák az egyik legérzékenyebb témát, a művi terhességmegszakítást. Irritáló már maga az is, hogy férfiak akarják „megoldani” a nők ügyeit, szeretnék megszabni mit és hogyan lehet, vagy nem lehet. Persze érhető ez az ügybuzgóság, hisz alig pár hónap múlva megint az urnák elé járulunk, jól jöhet pár tízezer potenciális szavazó.
Négy törvénymódosító javaslat is született, ebből három szigorított volna a mostani jogszabályon, de egyik sem került második olvasatba a parlamentbe. Pedig a hétvégén ötvenezren vonultak az utcára, hogy az élet és az abortusztörvény szigorítása mellett tüntessenek.
Amióta világ a világ, a művi terhességmegszakítás mindig is része volt az emberiség mindennapjainak, még ha ez nem is tetszik nekünk. Az nagy szerencse, hogy ma már ezt kíméletesebb módon végzik, kórházban, steril körülmények között. Nagyanyáink idejében viszont a mindenféle boszorkányos módszerekkel végrehajtott gyermekelhajtás sokszor a nők életébe került.
Örvendetes, hogy ma, a modern fogamzásgátlók korában, évről évre kevesebb nő veteti el magzatát. Ezért is érthetetlen a honatyák igyekezete… Sokkal jellemzőbb, hogy tervezett babák születnek. Sajnos, jóval kevesebb, mint harminc-negyven éve.
Egy szó, mint száz, az abortuszt be lehet tiltani, de nem lehet megszüntetni. A törvényt szigorítani lehet, de nem szabad olyan helyzetbe hozni egy nőt és jó esetben párját, hogy ne tudjanak okosan dönteni. Kétségbeesett emberek ugyanis kétségbeesett döntéseket hoznak.
Sok gyermek megszülethetne, ha lenne hova, ha lenne miből eltartani, vagy, ha a leendő anya mögött állna egy biztos háttér. Ezért újdonságként hatott és előremutató volt az egyszerű emberek (OĽaNO) törvénymódosító javaslata, akik azt szerették volna elérni, hogy az anonim szülésre vállalkozó nőnek már a terhesség 21. hetétől járjon a táppénz, illetve szorgalmazták a terhességi támogatás bevezetését már annak 12. hetétől, egészen az anyasági szabadság kezdetéig. Ilyen intézkedésekkel lehetne elérni, hogy a nők kényszerhelyzetben ne az abortuszt válasszák, ami kétségkívül a legrosszabb megoldás. Sajnos, egy szavazat híján – Bugár Béla rosszul szavazott – nem került második olvasatba a javaslat…
Abortusz helyett – ami minden normális, jóérzésű nő számára óriási lelki teher, sokszor egy egész életen át – az életvédelemre, az anyaság eddiginél jóval nagyobb megbecsülésére és a családra kellene helyezni hangsúlyt. Családpolitikát törvényhozóink tanulhatnának Magyarországtól is, mert példaértékű, ami ott elkezdődött.
A születésszámot némileg emelni lehetne azzal is, ha állambácsi nagyobb mértékben járulna hozzá az önhibájukon meddő párok kezeléséhez, aminek jó esetben szintén új élet az eredménye. Ők nincsenek kevesen, minden negyedik-ötödik pár küzd valamilyen termékenységi problémával, és a poklot is megjárják sokszor, hogy gyermekük szülessen. Miközben vagyonokat költenek a szent célra.
Szóval, vannak itt még bőven lehetőségek arra, hogy a megfogant magzatok megszülethessenek. Mert ez az igazán nemes cél, nem pedig az abortusztörvény módosítása és végképp nem szigorítása.
