Mečiar 2.0 – A megbocsátó kormányfő
Négy hétig tartott, amíg a kormánykoalíció gyomorforgató mutatványa véget ért. Jön az új, a konfliktusokat értelmes ember módjára oldó, a szakértők szerint magas érzelmi intelligenciával megáldott Eduard Heger ideje. A kormány működőképessége viszont nem azon fog múlni, mennyire tud majd kollégáival csapatban dolgozni, hanem mennyire tudja elfojtani pártelnöke szereplési vágyát.
Korábban már írtam róla, Igor Matovič mennyire jól haladt a Vladimír Mečiar és Robert Fico fémjelezte úton, amelyen mindenki ellenség, miközben ő csak jót akar tenni a néppel.
Hasonló történetté alakult az az ő meséje is, hiszen saját partnerei vadászták le, de a teljes bukás előtt végül képes volt lemondani, hogy a felszínen tartsa magát.
Így aztán nem távozik, csak más szintre süllyed, hogy onnan folytassa munkáját Szlovákiáért. Vasárnapi sajtótájékoztatóján mindenkit megerősített abban, hogy távozása nem államférfihoz méltó mutatvány, aminek azt pártja és hirtelen megtért koalíciós partnerei szeretnék bemutatni, hanem puszta számítás.
Nem lehet másnak, mint gusztustalannak értékelni vasárnapi kommunikációs hadműveletét,
amelynek végén elcsukló hangon közölte levéve a reszpirátorát, hogy ne aggódjanak az emberek, mert minden rendben lesz. Mindenki Vladojának 1998-as tévés dalolása jutott eszembe, pedig azt hittük, az a világ már elmúlt. Előtte viszont még meghallgathattuk, a nagyhét előtt Igor megbocsátott mindenkinek, mert ő a jó és az igazságos, szerencsére Jézushoz nem hasonlította önmagát.
Feltehetően a távozó kormányfőnek nincsenek tanácsadói vagy éppen nem hallgat rájuk, mert máskülönben az ilyen szintű öndicséret ebben a helyzetben nem hagyta volna el a száját,
esetleg más adta volna elő. Ezzel ugyanis néhány fanatikuson túl legfeljebb a valóságshow-k világában tudna szimpatizánsokat szerezni, főként olyan pillanatban, amiben lényegében be kellett ismernie, vesztett.
Más kérdés, hogy voltaképpen nem nyert senki.
Talán végre újra működőképes lesz a kormány, s megmaradnak a pártok hatalmi pozíciói, de reputációjuk olyan szinten csorbát szenvedett, amit nehéz lesz helyrehozni.
Láttuk, a hatalomért mindenre képesek és a szappanoperába fúló válság közepette az ország éppen csak működött. Az oltóanyagok beszerzése körüli botrány mellett a regisztrációs rendszer új verziója sem fut hibátlanul, arról nem is beszélve, mit kaptunk a kormánytól a szabályok mellé. Lényegében semmit.
A Sme rodina eközben most akarja elfogadni az öt ingyenes reszpitátor biztosítását a polgároknak, amikor már több hete kell azokat hordaniuk, a vállalkozók egy része már becsődölt, s ki tudja, mi lesz az ország turizmusával.
Mindezek mellett pedig várhatjuk, hogyan fog majd macska-egér harcot játszani az új pénzügyminiszter a többi tárca vezetőjével, ha majd forrásokra lesz szükségük,
s a bosszúálló Igor miként próbálja majd elkerülni azt, ami Ficót is elért, hiszen lemondása után néhány hónap elég volt, hogy egykori jobbkeze sokkal népszerűbb legyen, mint ő.
