Igor Matovič
2021. május 4., 08:58

Matovič elkezdett pénzügyminiszterként is dolgozni - a liberális média rögtön Orbánt kiált

Igor Matovič nehéz helyzetben van a kormányfői poszt elvesztése óta. Bár ott van a kormányban, sőt a koalíciós tanácsban is ő képviseli a legnagyobb kormánypártot, de belátható, pénzügyminiszterként mégsincs akkora tere a megnyilvánulásra, arra pedig végképp, hogy ő határozza meg a közbeszédet. Nehéz a dolga, de nem lehetetlen.

Az orosz vakcinaügy inkább vitt, mint hozott, de megtalálta a maga témáját, amikor az adóreformról kezdett el beszélni, amelynek egyik vitatott eleme lesz az ÁFA-emelés, ami mellett családpolitikai fordulatról is beszél. Mintha rájött volna, mégiscsak jobboldali politikus.

Május elsejei posztjában a közösségi hálón - ugye senki sem hitte, hogy leszállna róla - be is jelentette az adóreformot és komoly családpolitikai változásokat hirdetett meg. Mindennek volna is létjogosultsága, hiszen

Szlovákia vészesen elöregszik, kevés gyermek születik, migránsokat pedig nem igazán szeretnénk. Jól vonta le a következtetést, ha az utolsó pillanatban nem tesz valamit az ország, akkor Szlovákiában pár év múlva nem lesz, aki kifizesse a nyugdíjat.

Vagy tovább leszünk kénytelenek dolgozni, vagy kisebb nyugdíjjal kell számolnunk.

Posztjában megemlítette, hogy május a szerelem hónapja, ideje volna a gyermeknemzésnek, ami szép, de egy pénzügyminisztertől azért többre vágyunk, mondjuk pénzügyi ösztönzőkre. Egy felszólítástól nem fog megnövekedni a gyermekvállalási kedv. Azért az is valami, hogy felismerte az ország egyik legnagyobb problémáját. Persze nem egyszerű a pénzügyminiszter élete, hiszen nem lehet a pénzt számolatlanul szórni az eladósodás veszélye nélkül, márpedig annak amúgy is adott egy szép kis löketet a koronavírus-járvány.

Tehát valahogy pénzt kellene teremteni eme magasztos célokhoz. Az igazság az, ezen nem biztos, hogy egy sima adóemelés segítene, bármely adóról is lenne szó.

Kezdjük ott, hogy már most  - a régiós országokkal is összehasonlítva - rettenetesen magasak a munkabért terhelő adók és járulékok. Példaként megemlíthetjük, hogy lassan Magyarországon magasabb az átlagbér, mint Szlovákiában, az alacsonyabb jövedelemadó és járulékok miatt mégis kisebb a munkabér költsége. Mindez azt jelenti, hogy a külföldi tőke inkább őket választja, márpedig a GDP növekedését nálunk főként ezek generálják.

Hosszú évek tapasztalata is azt mondja, hogy egy állam nem igazán szokta visszafizetni az adósságát, maximum refinanszírozza.

Erre találták ki a GDP-arányos adósságot, ha nő a gazdaság, a GDP arányában csökken az adósságráta, és elmondhatja a kormány, hogy jól gazdálkodott. A koronavírus-járvány is lecseng egyszer, és itt marad az adósság, amit hozott. Itt lesz nehéz dolga a pénzügyminiszternek, főleg akkor, ha érdemben nem tudja becsábítani a külföldi beruházókat, nem tudja növelni a belföldi beruházásokat, és belefutunk egy stagnálásba.

Tehát egyszerre kellene csökkentenie Matovičnak az adó- és járulékterheket, növelni a családpolitikai támogatásokat, és csökkenteni a költségvetési hiányt,

amit valamely adó emelésével érhetne el. A kormányprogram is számolt az adó és járulékterhek csökkentésével, aminek a kiesését a költségvetésben az ingatlanadók emelésével gondolták kifedni.

Nem kell hozzá különleges matematikai tudás, hogy belássuk, a két adófajta nagyságrendileg nincs egy súlycsoportban. Azaz olyan ingatlanadó emelés kellene az adók és járulékok kieséséhez, amit az ország lakossága (főleg a szegényebbje) nem biztos, hogy elviselne.

Marad az ÁFA emelése, például 25%-ra, ami mintegy kétmilliárd eurónyi többletet jelentene. Persze nehéz ügy, főleg így koronavírus idején, amikor meglódult a munkanélküliség, és a gazdaságra is inkább a bizonytalanság jellemző.

Nem véletlen Matovičtól, hogy rögtön hozzákötötte a demográfia kérdéséhez, ígérve magasabb családi pótlékot és adóbónuszt. Az igazság az, hogy ez a kétmilliárdnyi bevételtöbblet nagy része az adó és járulékkieséseket kompenzálná, és a családpolitika, mint szépségtapasz édesítené meg a keserű pirulát.

Minderre a koalíció liberális pártjai rögtön vétót emlegettek, és a liberális médiamunkások is felkapták a vizet,

és szokásosan vele együtt kavarták az iszapot is. Hogy a pénzügyminiszter az 5 százalékpontos ÁFA-emelést gyermekenkénti 200 eurós családi pótlék-emeléssel kompenzálja, nos, ez tűrhetetlen. Ellentmond a szakmának, a nyugati gyakorlatnak, és különben is olyan, mintha Orbánéktól akarná átvenni a módszereiket. Márpedig, „mint tudjuk”, ezek sem Lengyelországban, sem Orbánéknál nem működnek. Csak populista szemfényvesztés mindenféle hatás nélkül.

Hozzák is a lengyel és magyar példákat, hogy mennyit költött a két állam a gyermekvállalási kedv növelésére, és meg is magyarázzák, hogy eredmény nélkül.

Elég ennyit mondaniuk, és a felületes olvasó el is hiszi. Mert valóban nem sikerült áttörő fordulatot elérni, a lassú javulás első eredményeit pedig ideológiai okokból inkább nem feszegetik. Meg is magyarázzák, hogy Orbán autokrata kormánya miként segíti a fiatal családokat hitellel, lakhatási támogatással, adókedvezményekkel, de mindezt csak azért, mert így vásárolja meg az egyszerű emberek szavazatait. Számukra elképzelhetetlen, hogy mindezt esetleg meggyőződésből teszik. És nem hiába jár Matovič annyit Budapestre, ő is csak ezt akarja, miután befürdött az orosz vakcinával, ilyen populista húzásokkal akarja a saját népszerűségét növelni.

Elég a mélyen tisztelt szlovák „szakértőkből”. Talán inkább jobban utána kellene nézniük az egyes intézkedéseknek.

Talán észrevehetnék, hogy a családi otthonteremtő kölcsön nem csak a „mi legyen előbb, kicsi vagy kocsi” dilemmáját oldja fel, hanem jelentős piacot teremt ez építőiparnak. Mindez olyan, mint amikor Danko kapitány a magyar példán felbuzdulva levitette a KKV társaságok adókulcsát. Azt már nem vette észre, hogy az igaz, hogy csak 9 százalékos a társasági adó, viszont ha valaki nem forgatja vissza, hanem kiveszi a pénzt a cégből, akkor további 15 százalékot kell fizetnie, ami jóval magasabb, mint nálunk.

Tény az, hogy Magyarország a 2010 utáni kényszerből valóban kimaxolta az adórendszerét és mindenféle fiskális eszközeit, támogatási rendszereit. Azt is látni kell, hogy az egyes elemeket rendszerbe kapcsolva tudják jól működtetni, és ez eredmények is jönnek fokozatosan. Matovičnak is észre kellene vennie, hogy nem csak egyes elemeket érdemes átvenni, hanem ezt a rendszerszintű gondolkodást. Ha ezt sikerül, akár jelentős pénzügyminiszterré (államférfivá) is kinőheti magát.

Magyarként persze elégtétellel tölthet el, hogy Igorunk levetkőzte a hagyományos szlovák irtózást a magyar megoldásoktól,

akár már, mint a V4-es együttműködés újabb stabil cölöpének is gondolhatjuk. A baj az, hogy Matovičban mindig is egy dolog volt kiszámítható, a kiszámíthatatlanság. Szép dolog felvállalni végre a konzervatív értékeket, mint a nemzet és a család, de ha ezekhez ne járul szavahihetőség, akkor megette a fene az egészet.