Márki-Zaynak köszönhetően egyszer már hengerelt a Fidesz. Áprilisban ismétlés?

Az akkor még szervezetileg is megosztott ellenzék soraiban a hódmezővásárhelyi sikert követően beindult a csodavárás. A hagyományosan jobboldali dél-alföldi városban bekövetkező Fidesz-betli után már az áprilisi országgyűlési választásokon aratott győzelmet is zsebben érezték. Ezzel szemben

Márki-Zay sikere jócskán mozgósította a Fidesz választóit, akik maguk is elhitték, hogy szoros versenyfutásra van kilátás. A végeredményt ismerjük, 2018 áprilisában újabb kétharmados győzelmet aratott a kormányoldal.

Az őszi ellenzéki előválasztáson 2018 februárjához hasonlóan Márki-Zay lett a befutó. Sikerére előzetesen ezúttal sem fogadtak volna sokan. Az előválasztás tagadhatatlanul mozgásba hozta az ellenzéki oldalt, ez a lendület azonban Márki-Zay váratlan győzelmével látványosan megtört – elég, ha az október 23-i ellenzéki tömegrendezvény foghíjas soraira gondolunk. Márki-Zay-siker és megtörő lendület: jövő áprilisban újra megismétlődik a 2018-as forgatókönyv?

Márki-Zay Péter az utóbbi évtized legellentmondásosabb magyarországi politikusa.

Egyfelől megjelenít valamit abból a kétségkívül létező várakozásból, hogy a magyar politika emelkedjen felül a fekete-fehér logikán, az utóbbi évtizedek becsontosodott megosztottságán. Csakhogy miközben az ellenzék leváltásáról beszél, a 2010 előtti világ párthátterével készül Orbán Viktor leváltására.

Márki-Zay fölényes sikere Dobrev Klára ellenében jó eséllyel valóban az ellenzékváltás ígéretének volt köszönhető. Csakhogy amíg a hódmezővásárhelyi polgármester az előválasztáson sikerrel csatornázta be a politikai elitből kiábrándult – elsősorban fiatal – választók tömegeit, legalább ekkora zavart keltett az ellenzéki pártok elkötelezett választói körében.

Vagyis szinte megoldhatatlan feladat előtt áll az ellenzék: Orbán ellenében egy magát konzervatívnak mondó jelöltet kell leerőltetniük a baloldali választók torkán, aki ráadásul legszívesebben szabadulna az ellenzéki pártok ikonikus politikusaitól. Másképpen fogalmazva,

Márki-Zay nem győzhet a Gyurcsány-szekta nélkül, miközben Orbán leváltásához legalább annyira kellenének az előző három évtized elitjéből kiábrándult voksolók tömegei.

Márki-Zayval Magyarországon újabb lendületet kapott a régiónkban leginkább progresszív színekbe csomagolt elitellenes politika. Szlovákiában a Kuciak-gyilkosság hozta lendületbe a progresszíveket, aminek köszönhetően Zuzana Čaputová meg sem állt az elnöki palotáig. Romániában is az elitellenes üzeneteknek köszönhetően emelkedett fel az USR csillaga.

A kormányoldal ugyanis az előző években, nem kevés politikai leleménnyel, saját maga élt leginkább az elitellenes üzenetekkel – gondoljunk csak a Brüsszellel szembeni szabadságharcos retorikára.

A Fidesz ezzel saját pályáján előzte az ellenzéket, hiszen úgy volt képes elitellenes üzeneteket eljuttatni széles választói tömegekhez, hogy már harmadik egymást követő kormányzati ciklusát töltötte.

A hódmezővásárhelyi polgármester győzelme ezzel a Fidesz kampánystratégáit is kihívás elé állította. A kormányoldal győzelméhez jövőre a törzsbázison túl több százezernyi kevésbé elkötelezett támogatót kell felsorakoztatni. Éppen úgy, ahogy az négy éve sikerült. Ha a Fidesz megismétli 2018-as listás eredményét, szinte kizárt, hogy ne szerezzen kényelmes többséget a parlamentben – annak ellenére is, hogy jövő áprilisban egy egységes ellenzékkel kell farkasszemet néznie. Ehhez azonban nem elégséges megelégedni az ellenzék akár tartósnak ígérkező mozgósítási nehézségeivel, lendületbe kell hozni a kormányoldal kampányát is.

A Fidesz kormányzati ciklusai alatt szinte mindvégig magánál tartotta a politikai kezdeményezést. A párt az országgyűlési választásokat megelőző hónapokra úgy fordult neki, hogy már jó előre kéznél volt a kampány vezérfonala.

2014-ben ilyen volt a rezsicsökkentés, 2018-ban a migrációs krízisre adott határozott kormányzati válaszok. Bő félévvel a jövő évi választások előtt ez a vezérfonal ezúttal még nem látszik.

A kormányoldali választótábor az impozáns Békemenetnek köszönhetően kellő önbizalommal töltekezett fel. Ez a mozgósító erő valóban erős fegyvere lehet a Fidesznek jövő áprilisban. A túlzott magabiztosság azonban könnyen visszaüthet. Emlékezzünk csak 2002-re, amikor a baloldal váratlanul sikeresen mozgósított, a kormánypárti győzelem biztos tudatában azonban a Fidesz hívei nagy számban maradtak otthon. Vagyis,

bár Márki-Zay győzelme valóban nem kis zavart keltett az ellenzéki oldalon, a 2022-es választás aligha lefutott.

Az ellenzéki pártok és a hódmezővásárhelyi polgármester ugyanis áprilisig egymás foglyai. A pártok önmaguk megsemmisítése nélkül nem hátrálhatnak ki Márki-Zay mögül, ahogy a miniszterelnök-jelölt sem válthatja le az ellenzéki pártokat. Nem a legjobb csillagállás, de 2010 óta az ellenzék így is most jelenti a legnagyobb kihívást a kormányoldal ellenében.