Március idusa az országgyűlési választások árnyékában
Nagy várakozás előzte meg a március 15-ei felvonulásokat, valamint célbaérkezés után a Kossuth téren és Hősök terén tartott rendezvényeket, amelyek az áprilisi országgyűlési választások miatt idén túlnőtték a megemlékezést az 1848-49-es magyar forradalomra és szabadságharcra. A magyarországi választási kampányban két szembenálló tábor egyaránt nagyon fontosnak tartotta ezen az ünnepi vasárnapon a saját rendezvényét: Orbán Viktor a Békemenetet, Magyar Péter a Nemzeti Menetet.
Az erődemonstráció szempontjából nem volt mindegy a résztvevők száma, ezért nagy volt a készülődés, szerveződés mindkét oldalon. Mindkét párt érthető módon a saját vasárnapi rendezvényének tömegét látta nagyobbnak. A résztvevők mindkét esetben úgy érezhették, hogy nagyon sokan voltak. Nehezen mérhető objektív módon egy több százezres tömeg nagysága, az egyetlen mérhetőséget a Magyar Turisztikai Ügynökség modern, digitális mérési módszere szolgálta.
Az elemzés alapját a mobilcella-adatok adták, amelyek pontosabb képet festettek a résztvevők számáról, mint a szemrevételezésen alapuló becslések. Az adatok alapján a Békemeneten (Kossuth tér és Alkotmány utca) mintegy 180 ezren voltak, Nemzeti Menetben pedig a Hősök terén és az Andrássy úton körülbelül 150 ezren.
A számok mellett a hangulatról kevesebb szó esett eddig. A Békemenetbe sok vidéki érkezett, rengeteg fiatal, idősebb és családok is. Sok kisgyerek kezében magyar zászló volt, az unokák talán első alkalommal érezhették át a negyvennyolcas nemzeti összefogás napjainknak szóló üzenetét. Sok határon túli magyar és lengyelek is voltak a Békemenetben, régi ismerősök találkoztak, beszélgettek, és többször is elhangzott a mondat: „lengyel–magyar két jó barát”, valamint az „anyaország kitartás” és a „veletek vagyunk” határon túli üzenet.
A beszélgetések többsége komoly témákról szólt: háború, energia, az ország jövője, és a bizonytalanság, amit most sokan éreznek a világ helyzetével kapcsolatban. A beszédek is ezt a vonalat követték: a haza mindenek előtt, a nemzet féltése, békevágy, a szuverenitás megtartása ebben a feszült helyzetben, brüsszeli ellenszélben.
Először külpolitikai kérdések kerültek elő, majd belpolitikai témák, végül Orbán Viktor beszéde összerakta a teljes képet. Az üzenet egyértelmű volt: energia, rezsi, háború és Magyarország helyzete mind összefüggnek. A hangulat alapján a Békemenet komolyabb, megfontoltabb volt!
A Nemzeti Menetben sok volt a fiatal. Ezért a magabiztos kormányváltó várakozás mellett itt inkább fesztiválhangulat volt: sok zene, skandálás, Orbán-ellenes rigmusok, komoly sértésekkel fűszerezve. Nem igazán az ország jövője volt a téma, inkább egymás keresése, a változás igénlése, európaiság követelése, a sokak szerint eltúlzott háborús hangulat feloldása.
Voltak a tömegben idősebbek és családok is. Magyar Péter beszédében sok mindent ígért: polgári Magyarországot, uniós forrásokat, más energiapolitikát. De arról már kevesebb szó esett, hogy mindez pontosan hogyan valósulna meg. A szuverenitás feladásával, vagy másképp?
Röviden összefoglalva: az egyik oldalon konkrét kérdések és válaszok hangzottak el az ország jövőjét illetően, a másikon inkább tiltakozás, elégedetlenség és üres jelszavak domináltak. A két tábor közti fal áttörhetetlennek tűnik! Egy biztos: amikor egy ország jövőjéről döntünk, nem biztos, hogy az a legfontosabb, hol hangosabb a zene, hol oldottabb a hangulat, melyik kormányyfő-jelölt a lazább – hanem az, hogy hol hangzanak el valódi válaszok a fontos kérdésekre, ki az elismertebb, rátermettebb kormányfő, ki viszonyul felelősségteljesen a nemzet sorsa iránt. A március 15-ei ünnepi vasárnap még semmit se döntött el, de azért némileg tisztult a kép.
És ha ehhez hozzávesszük, hogy a Fidesz közismerten nagy hajrázó... Az előző ellenzéki jelöltet, Márki-Zay Pétert négy éve is túlmérték rendesen a kampány során, aztán a végén a Fidesz kétharmada nevetett.
A hajrában bizonyára most is meg fog mozgatni minden követ a jelenlegi kormánypárt, egy viszont biztos: akkora ellentét feszül a Fidesz és a Tisza szavazótábora között, a folytatás illetve a kormányváltás között, hogy szavazókat szinte lehetetlen a kampányhajrában átcsábítani innen oda vagy onnan ide. Csupán a részvételre lehet mozgósítani, illetve a valamilyen ismeretlen ok miatt tévelygőket kell megszólítani.
Az idei választási kampány újdonsága egy régebben nem érzékelt, nyílt és komoly nemzetközi beavatkozás a Tisza oldalán a választásokba: Brüsszel és Kijev kiteregette a kártyáit, egyértelműen színt vallott Magyar Péter mellett, mert ő felel meg az érdekeinek.
És nem csak szóban, tettekben is: olajblokád, ismeretlen lelőhelyről titkos pénzszálítás Magyarországon át „ismeretlen” címzetthez, fokozott Orbán-ellenesség, a nemzet zsarolása az országnak járó uniós pénzek megvonásával.
A Békemenet és a Nemzeti Menet után most következik a kampányfinis, a nemzeti vágta! Reménykedjünk, hogy a lefolyása atrocitás mentes lesz, az eddiginél nem durvul el még jobban! Már most érezhető, hogy április 12. után a választás végeredményét nem fogja egykönnyen elfogadni a vesztes, de legyen nagyvonalú, ne hergelje a saját táborát. A győztesnek pedig az egyik legfontosabb feladata a társadalom jelenlegi durva megosztottságának a felszámolása lesz!
