N. Gyurkovits Róza

2019. május 18., 13:50

Már a kommunista is jobboldali?

Valaha úgy festett az ábra a társadalmi/politikai erőviszonyok vázolásakor, hogy a kört szépen felszeletelték. A középponton függőlegesen meghúzott átmérőtől – rendezői – jobbra helyezkedett el a jobboldal, balra meg a baloldal. A körvonal és az átfogó felső metszőpontjától jobbra az ún. jobbközép, balra az ún. balközép, alsó tükörképükben pedig balról a szélsőbalosok, jobbról a szélsőjobb.

(Szellemes politikai elemzők szokták volt mondani még nem is oly régen, amikor azt hallották, hogy középpárt vagy centrista párt, hogy „középen a semmi van”, az azonban mindenképpen igaz, hogy a középhez két oldalról tapadó ideológiai csoportosulások politikai és ideológiai eszmerendszerében sok közös pont található. Napjainkban leginkább az eszmerendszereiket erősen átható és átíró liberalizmus-neoliberalizmus a habarcs, mely egymáshoz köti őket. Ennek következtében klasszikus szociáldemokrata vagy klasszikus konzervatív párt Európában talán már nincs is. Ha maradt ilyen még mutatóba, azt saját oldala már a szélsőség enyhébb-súlyosabb válfajának nevezi, olykor egyenesen extrémistának titulálja.)

A közép és a két szélsőség között lévő körcikkelyekbe sorolták be a politológusok a jobbos, illetve balos további pártokat. A centrumpártokat jobbról keresztény, konzervatív pártok, nemzeti radikálisok követték, balról szociáldemokraták, szocialisták; az utolsó jobb harmadba kerültek a szélsőséges, kirekesztő ideológiákat és parancsuralmat hirdető extrémista jobboldali (pl. a fasiszta), az utolsó bal harmadba pedig a szélsőséges, kirekesztő ideológiákat és parancsuralmat valló extrémista baloldali (pl. a kommunista) politikai erők.

A klasszikus politikatudomány axiómája, hogy a két félkör utolsó harmadában elhelyezkedő szélsőségesek végére sorolt ideológiai csoportokban a két oldal már elválaszthatatlan (lásd a történelemből a bolsevikokat és a nemzetiszocialistákat, vagy napjainkban a rasszistákat, az anarchistákat).

Bűn, sőt – divatosan mondva – szarvas hiba minden extrémizmust rányomni a jobboldalra, megpróbálni a jobboldal elhajlásaként magyarázni. Egy kommunista ugyanis még akkor sem jobboldali, ha megnyilvánulásainak stílusa a jobboldali szélsőségesekével vetekszik.

Ennyit talán illene tudnia a szlovák kormányfőnek, Peter Pellegrininek is, amikor párttársát – a cseppet sem titkoltan szélsőbalos, kommunista eszméket hirdető Ľuboš Blahát minősíti. Okosabb lenne beismernie, a Smerben ők is jelen vannak. Nem véletlenül, hanem a pártépítés következtében. Eredetileg ugyan a T. Blair-féle harmadikutas ideológia volt az alapeszme, de az nem hozott akkora tömegbázist, hogy kormányra kerülhessenek Róbert Ficóék. Ezt követően sorolt be balra a párt, felszippantva a szociáldemokratákat, a posztkommunista baloldal pártját, a munkásszövetséget, a dolgozók pártját, számos további kis baloldali és kriptokommunista tömörülést, s nőtte ki magát kormányképes többséggé. Annak idején a harmadikutas pártalapítók aggódtak emiatt, féltek, hogy jóval balosabb és szocialistább lesz a Smer, de aztán megnyugodtak, mert kiderült, a Dzurinda-kormányok irányvonaláról (főleg a Gorillás-útról) ők sem térnek le.

Bajban most van a Smer, mert nagyon fogy az ereje. A pártban zajló balfelé nyitás ennek a következménye, mert nem csupán Blaha bátorodott fel, néhány éve már ilyen-olyan intézkedésekkel Róbert Fico is megpróbál balra korrigálni, de ezek mind eseti, alkalmi, rendszeridegen, protekcionista intézkedések, s egyre jobban átlátja a jónép is, hogy a látszólagos osztogatással párhuzamosan vissza is veszi, más jogcímen a juttatást, vagyis: elmozdulás, javulás a tömegek helyzetében nincsen.

Ľuboš Blaha a „régimódi” népi elégedetlenségnek a párton belüli hangja. Baj azért van vele, mert „kibeszél” a pártból, miközben első számú vezére és főnöke – fű alatt – épp újabbnál újabb csomagokkal próbálja talpra állítani és megnyerni a régi tömegbázist, hiszen jövő tavasszal parlamenti választás lesz… A tisztes eredményhez pedig szavazatok kellenek, jó sok szavazat. Róbert Fico pontosan látja, a centrumban és a liberális térfélen a Smer már nem tud erősödni, technokrata hátországa a jövendő esélyeit latolgatja, a nemzeti érzést nála jobban lovagolták meg vetélytársai, így csak eszmei ősforrása vidékén kereshet új támogatókat. Láthatóan próbálkozik, ahogyan Blaha is. Kérdés, hogy sikerrel jár-e, mert nimbusza alaposan megkopott az utóbbi majd’ nyolc évben, és erős média-ellenszélben kéne csodát tennie a Smerrel. Azzal a Smerrel, amelyből egyre több olyan jelzés érkezik, hogy belülről is viták feszegetik.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Agárdy Gábor 2019. június 17., hétfő

Eső után köpönyeg

Az EP-választások után dühös lettem az MKP-nak hiányzó 0,04% voks miatt, a Most-Hídnak a 2,6% körüli eredménye sem boldogított...vesztettünk.

Dunajszky Éva 2019. június 17., hétfő

Bugár kínos trükkjei

Így aztán majd egy hónappal az uniós választások után kijelenteni, hogy te Isten bizony le akartál mondani, csak hát az elnökséged nem hagyta, ne haragudj, de nevetséges. Kínosan nevetséges.

Somogyi Szilárd 2019. június 16., vasárnap

Hogyan feleljünk meg a szlovákoknak

Amikor kultúrpolitika táplája a megfelelési kényszert.

B. Vida Júlia 2019. június 16., vasárnap

Apa is csak egy van

Jár egy hatalmas köszönöm minden édesapának.

Száraz Dénes 2019. június 15., szombat

„Miért is, miért is, miért is?”

Nem csoda, hogy skizofrén helyzetbe került a felvidéki magyarság, mivel az egyik párt szlovák együttműködést hirdet, a másik pedig magyart szeretne.

Pomichal Krisztián 2019. június 15., szombat

Dédöregapám gyertyatartói

Azokat a kereszteket az ő sírjukról törték le, és minden ütés, minden döfés, minden eldobott kő az egyetemes magyarságot találta el.

Molnár Judit 2019. június 14., péntek

Népszerűség, semmiért

Andrej Kiska csomagol, lejár az ötéves államfői mandátuma. A politika világa azonban megízlett neki, így legfeljebb a Grassalkovich-palotától búcsúzik.

B. Vida Júlia 2019. június 11., kedd

Beteg világ

Ez a fene nagy jólét, ami sokba kerül nekünk, elveszi tőlünk lelkünk nyugalmát.

Molnár Judit 2019. június 10., hétfő

Startvonalra kényszerítve

Hírügynökségi kacsának bizonyult, hogy az európai parlamenti választások fiaskója után a Most-Hídban szándék volt Bugár Béla eltávolítására.

HIRDETÉS
Vélemény
Száraz Dénes: A rangsor aljára csúszott politikai kalandorok, köztük Bugár is

Akik már saját, megtévesztő fényükből is sokat vesztettek...

Agárdy Gábor: Eső után köpönyeg

Az EP-választások után dühös lettem az MKP-nak hiányzó 0,04% voks miatt, a Most-Hídnak a 2,6% körüli ...

Dunajszky Éva: Bugár kínos trükkjei

Így aztán majd egy hónappal az uniós választások után kijelenteni, hogy te Isten bizony le akartál ...