(Majdnem) minden marad a régiben
Mármint a CDU-ban, Németországban és az Európai Unióban. Elmarad a jobbra tolódás a vezető német kormánypártban, mert képviselőjét, Friedrich Merzet az elnökválasztás második fordulójában legyőzte a merkeli vonal továbbvitelét preferáló Armin Laschet.
S hogy az első körben győző Merz a második körben vesztett, annak az az egyszerű oka, hogy a kieső harmadik jelölt, Norbert Röttgen támogatóinak nagyobb része Laschet mellé állt. De az 53:47 arány egyben azt is jelenti, hogy a CDU évek óta tapasztalható megosztottsága (a bal- és a jobboldal közötti csapongása) folytatódik.
16 év után hamarosan távozik Németország meghatározó politikus asszonya, öröksége azonban tovább élhet.
Favoritja, az Észak-Rajna-Vesztfália tartományi kormányfője, Armin Laschet viszi majd tovább a kereszténydemokrata uniópártban. Sokkal tovább, mint azt politikai elődje (tehát nem Annegret Kramp-Karrenbauer, hanem Angela Merkel) engedte a maga lomha, „kis lépések” taktikájával, a gyakran bírált pragmatizmusával.
Választottja liberálisabb politikus, akit ugyan a centrum politikusának neveznek, de ő a CDU baloldalán helyezkedik el,
jó messze fő kihívójától, az egyértelmű jobboldali fordulatot szorgalmazó Friedrich Merztől. Mindez elsősorban akkor lesz igazán érdekes, ha ő lesz a CDU kancellárjelöltje, ami egyelőre nem biztos. Bár Armin Laschet nem félne a kihívástól, ezt nem is olyan régen megerősítette, amikor azt mondta, hogy miután a legnagyobb, majdnem 18 milliós német tartományt sikeresen vezeti, nem félne a kancellári feladattól sem.
A Merkel-éra folytatása egyben azt is jelenti, hogy nem várható a bevándorláspolitika felülvizsgálata, új lendületet kaphat a többsebességes Európa-projekt, a mélyebb integráció kérdése.
Párizs nyilván örül, számára ez a legmegfelelőbb forgatókönyv az unió fejlődésére. Az északiak, vagyis a fukar gazdagok, plusz Ausztria már kevésbé, nekik a Merz-féle, a gazdasági együttműködést, kevésbé a politikai és jogállamisági feltételeket hangsúlyozó modell felelt volna meg inkább.
És mit várhat Kelet-Közép-Európa ettől a joviális katolikus jogásztól? Annyi megértést a mi posztkommunista beidegződéseink iránt, mint amit a kelet-németországi Angela Merkel volt képes tanúsítani, semmiképpen.
Annyi pragmatizmust sem, meg talán annyi – néha már idegesítő – időhúzó, de végül egyensúlyt és kompromisszumot felmutatni képes politikai egyeztetést sem, mint az ősszel távozó kancellártól megszoktunk.
Egyes elemzők szerint az is elképzelhető, hogy a hagyományoktól eltérően nem a CDU elnöke lesz a párt kancellárjelöltje, hanem a testvérpárt, a CSU elnöke, a bajor tartományi miniszterelnök, Markus Söder.
Erről a pártok márciusban döntenek, s akkor már sokkal világosabban láthatjuk majd, hogy a CDU-ban biztosított kontinuitás mit hozhat a kancellári szinten.
Megjelent a Magyar7 2021/3. számában.
