Magyarszavazat-vadászok
Soha nem tapasztalt érdeklődéssel és közeledéssel fordult némelyik szlovák ellenzéki párt a magyar választók felé. Nyilvánvaló, hogy nem a felénk áradó és egyre erősödő barátság magnyilvánulásai ezek. Sokkal inkább arról van szó, hogy a vérszaggal együtt megérezték a bennünk rejlő szavazói potenciált is. Ez pedig nem a véletlen műve.
Ezek a szlovák ellenzéki pártok egyszerűen jól olvassák a magyar választói akaratot és csalódottságot. Úgy gondolhatják (van is benne valami), hogy a felvidéki magyarság nagy többsége teljes magyar egységet szeretett volna.
Miután ez az ismert okok miatt nem valósult meg, kiábrándultság lett úrrá a magyarok körében. Még akkor is, ha bizonyos összefogás mégiscsak megvalósult.
A teljes magyar egység hiányérzetét igyekeznek meglovagolni Sulíkék. Hogy majd a felvidéki magyarok csalódottságukban nem fognak szavazni a megegyezésre képtelenekre, és a magyar pártok helyett inkább fogják azokat a szlovák pártokat választani, amelyek leginkább megszólítottak őket. És most ezen a területen is folyik köztük a versengés. Természetesen ez nem vonatkozik a nacionalista érzelmű szlovák pártokra, amelyek inkább a magyar kártyával játszadoznak.
A közeledésben a Progresszív Szlovákiak ment talán a legtovább: saját magyar platformot hozott létre, de mintha ezzel le is tudta volna ezirányú kötelezettségét. Magyarjaival együtt hallgat, mint a sülthal, nehogy a kampányban szemükre vesse valaki a magyar platformjukat.
A Dobrá voľba párt úgy gondolta, hogy neki elég egy Cséfalvayová leigazolása a Most-Hídból, valamint egy-két magyarlakta település, mint például Érsekújvár vagy Udvard polgármesterének felvétele a jelöltlistájukra, és már (be is) dől a sok magyar választó. Magyar vonatkozású programjuk pedig csak szótagokban számolva…
A szlovák pártok közül Sulíké (SaS) és Matovičé (OĽaNO) a legcselesebbek!
Mindketten már jóval a választások előtt ott riszálták magukat a magyarok előtt, tárgyalgattak az MKP-val is, éreztették, hogy mennyire fontosak vagyunk számukra, nélkülünk nem lehet kormányváltás se.
Sulík odáig ment, hogy a napokban szemrebbenés nélkül beígérte a kisebbségi törvényt, a kettős állampolgárságot és a szlovák nyelv idegen nyelvként való oktatását is a nemzetiségi iskolákban. Nagyon szép törekvés, de vajon mit szólnak majd hozzá a szlovák koalíciós partnerek, főleg abban az esetben, ha az MKÖ nem jutna be a szlovák parlamentbe. De ha bejut, elég ígéretesnek hangzanak ezek a gondolatok.
Tálcán kínálja magát a kérdés, hogy vajon ezt a Sulík által felvázolt problémakört a Most-Híd miért nem oldotta meg kormányzásának négy éve alatt? Egyáltalán Bugár felvetette Dankónak és Ficónak a koalíciós tanácson? Emlékezetünk szerint csak a kisebbségi törvénnyel volt egy erőtlen próbálkozásuk a választási időszak finisében, de ez már olyan volt, mint egy erősen kampányszagú eső utáni köpönyeg.
Ellenzéki oldalon tehát erős az érdeklődés szavazataink iránt, de mi a helyzet kormányoldalon?
A Smer és a SNS a magyar közeledést letudta azzal, hogy kénytelen volt együtt kormányozni a Most-Híddal, ami szerintük magyar párt. Szerintünk viszont a vegyespárt inkább csak imitálja a magyarságát, főleg ilyenkor, kampányidőszakban.
Ezért a felvidéki magyarságra a február 29-ei választáson éppoly veszélyes a vegyespárt a kormány oldalról, mint a többi említett párt az ellenzéki oldalról.
