Magas lovon érkezett Nawrocki Esztergomba
„Egy lengyel elbűvölő, két lengyel – verekedés, három lengyel – nos, ez a lengyel kérdés” – vélekedett Voltaire a tizennyolcadik században. Megerősíthetem, ez a tényállás semmit sem változott a huszonegyedikben.
Nawrocki elnök e heti hatalmas, látványos öngólja önmagában tökéletesen körvonalazza a „lengyel kérdés” problémáját. Ezt röviden így lehetne megfogalmazni: miért van az, hogy egy hatalmas kultúrával, erős hadsereggel, dübörgő gazdasággal rendelkező mindenki által kedvelt nép messze a saját súlycsoportja alatti teljesítményt nyújt geopolitikai befolyásával és hatékonyságával?
A lengyel elnök ugyanis hirtelen legyőzhetetlen erkölcsi főlény kényszerében példát akart statuálni a magyar miniszterelnökkel azért, mert az előtte elment Moszkvába energiaügyekről tárgyalni. Mindezt a tragikus körülmények között elhunyt Lech Kaczynski „szellemében” hozott döntésnek nevezte.
Hosszas telefonálgatás után sikerült beazonosítanom egészen pontosan kitől eredt az az ötlet, hogy Nawrocki lemondja találkozóját Orbánnal. Saját köreiből, a Jog és Igazságosság párt régivágású veszettül ruszofób frakciójából. És ha nem érkezik időben moderáló hang a lengyel konzervatív körök kicsit józanabb köreiből, értesüléseim szerint Nawrocki még ennél is messzebbre ment volna. Lengyelországi bennfentesek a döntést az elnök részéről egy elhamarkodott emocionális reakciónak nevezték, de nagyon komoly kritika érte azokat, akiknek az ilyen helyzetben korrigálni kellett volna a még nagyon tapasztalatlan lengyel államfőt. Nem csak a Jog és Igazságosság párt, de az egyre erősödőbb, konzervatív politikát nem csak hirdető, de következetesen gyakorló Konfederacja párt vezetői is élesen bírálták a döntés következetlenségét és romboló hatását.
Nekem az egyik ismert lengyel konzervatív politikus véleménye tetszett legjobban, aki azt mondta, ne keressek ebben logikát, ez csak a lengyel politika, idézem, „hülyesége”. Magam részéről szerényen én is inkább ezt a magyarázatot preferálnám, mintsem a „Lech Kaczynski szelleme”-féle interpretációt.
Mert nem lehet igazán racionális magyarázatot találni arra, hogy miért ad egy ekkora bomba propagandafegyvert az ukrán és európai titkosszolgálatok által összetákolt magyar ellenzéknek Nawrocki négy hónappal a magyar választások előtt. Tudniillik ha a lengyel-magyar barátság egyetlen kritériuma tényleg az Oroszországgal kapcsolatos külpolitikánk, akkor a Jog és Igazságosság párt valódi magyar partnere nem a Fidesz, hanem a Tisza párt. Az európai mélyállam magyarországi szócsövével valóban tökéletes egyetértésben lennének az „utolsó ukránig harcolunk” politikájában.
A történelmi lengyel-magyar barátságnak az ilyen politikai baki úgy igazán nem tud ártani, de a V4 együttműködésnek igen. És ez baj. Amikor Nyugat-Európa nem az összeomlás határán, hanem közepén van, akkor Nawrocki úrnak kicsit el kéne gondolkodnia arról, hogy miért épp a konzervatív magyarokkal akar példát statuálni. Főleg az után, hogy beavatása óta végigölelgette a nemzetellenes európai baloldal legkorruptabb vezetőit, Macrontól Merzig. Végül, hogy mindezt egy Golda Meir parafrázissal foglaljam össze, az egzisztenciális fontosságú közép-európai összefogás csak akkor valósulhat meg, ha a lengyel elnök is megtanulja jobban értékelni a magyarok kinyújtott kezét, mint amennyire gyűlöli az oroszokat.
