Liberálisék a régi nótát fújják
Semmi új a nap alatt! Magyar nacionalizmussal, orbáni revizionizmussal és az ezt kiszolgáló, egyre erősödő felvidéki magyar radikalizálódással való riogatás lett újra a téma a mostani választási kampányban. Bugár ideje alatt még az MKP-val, Sólymos ideje alatt már a Szövetséggel szemben fogalmazódik ez meg! A retorika viszont ugyanaz!
A JOJ tévéhíradója is bekapcsolódott ebbe a törekvésbe rendesen. A reggelire magyarokat fogyasztó, Árpád Šoltész, a magyar gyökerekkel rendelkező szlovák publicista mellett a riportban megszólították Sólymos Lászlót, a Most-Híd 2023 elnökét, a Modrí-Most-Híd választási listájának második helyezettjét, valamint Szalay Zoltánt, a DenníkN újságíróját, az Új Szó egykori főszerkesztőjét is, tehát a szlovák liberális elit képviselőit.
A téma a Szövetség területátrendezési reformelképzelése volt, amely önálló magyar megyében és egyházmegyében, hivatalos magyar nyelvben és kisebbségi törvényben is gondolkodik. Ördögtől való dolgok ezek a JOJ riportalanyai szerint!
A magyar kormány tetszését elnyerő politikai megnyilvánulásai ezek a Szövetségnek, annak az Orbánnak megfelelő nacionalista politizálásnak a szerves részei, amely szerint Szlovákia Magyarország elszakított része. Leszögezik, hogy autonómiát ugyan nem említ az etnikai párt programja, de minden egyéb, Szlovákiára nézve veszélyes elemet igen. Sólymos szerint a Szövetség távozásuk után retorikát váltott, és hellyel-közzel a szlovák nacionalisták hangnemét vette át, amelyre a magyar választók körében nincs is igény.
Újra felmelegítették tehát a felvidéki magyar radikalizálódás témát, amelyet különös előszeretettel használtak Bugárék a vegyespártban 2009-2010 tájékán. Akkor is igyekeztek, most is iparkodnak szembe állítani a Most-Híd szlovákokkal való együttműködési hajlandóságát, valamint a vegyesség ideológiájának előnyét az etnikai politizálással, a magyar érdekek képviseletével. Ennyire futja nekik, a választók erőszakos megtévesztése az egyedüli kampányfegyverük. Ők nem gyűlölködnek, mint ahogy a plakátokon hirdetik, csupán félrevezetnek…
Nagy lehet most a riadalom a piros-fehér-zöld színektől menekülő, bekékült Most-Hídban, ha újra ehhez az eszközhöz folyamodnak! A felmérések alapján érezhetik, hogy Dzurindát újra töltve, vele karöltve sem tudnak a felszínre törni. Talán már meg is bánták, hogy elhagyták a Szövetséget, és nem belülről folytatják tovább az egyesült párt bomlasztását.
Bizonyára azzal sem számoltak, hogy a józanabb, a magyar érdekeket jobban szem előtt tartó egykori platformtársak nem követték őket a lejtőn, és hűségesek maradtak a magyar egységhez.
Jó adag nyugtalansággal töltheti el Sólymosékat az is, hogy a Szövetséget az utóbbi időben egyes elemzések már a parlamentbe mérik, miközben ők a béka hátsófele alatt tanyáznak, és csak álmodozhatnak a parlamentbe jutásról. Az idegesség pedig soha nem szül jót, de még újat sem. Marad tehát a régi módszer: a félelemkeltés kiváltása a felvidéki magyar választóban, Orbán Viktorral és a nemlétező magyar nacionalizmussal való riogatás, egyedüli megoldásként pedig a szlovák testvériség hangsúlyozása.
Viszont a vegyes eszmeiség a Felvidéken már nem olyan menő, mint 2009-2010 körül volt Mečiar és Slota magyargyűlöletének és megfélemlítésének a nyomában, amikor megbékélni egyet jelentett a meghunyászkodással. Újabban már egyre többen fordítanak hátat a genderideológiának is, vagy akadnak ki a brüsszeli ármánykodásokon, valamint az ezeket kiszolgáló kormányok és politikai erők erőfeszítésein.
Új értelmet kapnak a haza, nemzet és család, valamint a gyermekvédelem fogalmak, ezzel egyidőben pedig háttérbe szorulnak a liberális agymosás torzszüleményei.
