Lépjenek vissza az esélytelenek a választásoktól!
Sajnos úgy alakultak a dolgok nem sokkal a választási kampány megkezdése előtt, hogy a Most-Híd és a Magyar Fórum különcködése miatt a felvidéki magyarság újra megosztott, és emiatt megint nem tud együtt kampányolni, a magyar szavazatokért kénytelenek egymással is megküzdeni. Pedig még tavasszal is úgy tűnhetett, hogy 2006 után újra egységes kampányt lehet folytatni a Felvidéken, csak magunkra figyelve, és nem egymásra mutogatva. Jó előjelnek mutatkozott az őszi sikeres önkormányzati választás is.
2006-ban az akkor még egységes MKP 11,68 %-kal a negyedik legerősebb pártként végzett a parlamenti választásokon, és 20 képviselőt tudott bejuttatni a szlovák parlamentbe. Azóta azonban nem volt olyan parlamenti választás az országban, amelyen együtt indultak volna a magyar pártok.
Most ott tartunk, hogy a régen áhított, nehezen megszületett egyesült párton belül a Most-Híd platform kettészakadt. Hangsúlyozni kell, hogy nem a Szövetség szakadását jelenti néhány ember távozása az egyesült pártból, hanem csak a platformjukét. Közülük is a többség, a pártegység mellett kiállók a Szövetségben maradtak, a szakadárok pedig távoztak.
Érkezésével és az elhamarkodott kilépésekkel most helyre billenhet az az egyensúly, ami 2009-ben a liberális indíttatású vegyespárt létrejöttével megbolygatta az etnikai pártot. Viszont azt is látni lehet, hogy az akkori szakadás felelősei ma sem nyugodnak, Bugárék és Simonék nem képesek beletörődni az önálló és egységes magyar politizálás iránti felvidéki igény erősödésével.
Az idei kampányban a magyar pártok között erőteljesebb villongásokról eddig még nincs tudomásunk. A kerekasztal-beszélgetések során mindenki kifejti a saját véleményét, megpróbálja indokolni saját szemszögéből a történteket.
A felvidéki magyar progresszív sajtó sajnálatos módon a Szövetség ellen dolgozik olyan forgatókönyvvel, ami Sólymoséknak és Simon Zsoltéknak kedvez, a Szövetségnek pedig árt. Hűek maradtak tehát a liberális eszmék képviseletéhez és a bugári politizáláshoz is. Pedig nagyon jól tudják, hogy esélye csak az egyesült magyar pártnak van a parlamentbe kerülésre. De hát a „dögöljön meg a szomszéd tehene is” effektus erősebb náluk, mint a felvidéki magyar képviselet elérése.
Az emberek a kampányban különböző fórumokon bizonyára ki fogják nyilvánítani, hogy a kialakult helyzet ellenére békességet akarnak és nem újabb kardcsörtetést a felvidéki magyar pártok között.
A közelmúltnak van egy jól ismert tanulsága: a jelen helyzetben nem szabad „a cél szentesíti az eszközt” szólás mentén gyűlölködő kampányt folytatni, illetve felülni az olyan hazug szólamoknak, miszerint csak a szlovák pártok oldalán lehet érvényesülni az országban, és az etnikai politizálás ideje lejárt. Persze, szükség van a velük való együttműködésre, de majd a parlamentbe jutva vagy az ellenzéki, vagy még inkább a kormányoldalon. Nem elég ráfirkantani az óriásplakátokra, hogy „ne legyen gyűlölködés”, magyar-magyar vonalon is úgy kell cselekedni.
Az ilyen döntést pozitívan értékelné a felvidéki magyarság, kedvező kiindulópontja lehetne akár egy későbbi együttműködésnek is.
