Lehet másképpen
Annyi biztos, izgalmas egy számsor. Leírni is szokatlan, még a régire áll a kezünk, de az már a múlté, elillant, mintha pillanatok alatt pergett volna le, s már itt is van az új. Újabb tervekkel, fogadkozásokkal, reménykedőn, hogy nemcsak új, de jobbat hoz. Jobbat, teljesebbet, mint a mögöttünk hagyott volt, mert azzal valahogy mindig elégedetlenek vagyunk.
Beleveszünk a hogyan kellett volna szövevényébe, s gyakran észre sem vesszük a jó dolgokat, az örömöket, a szép teljesítményeket. Pedig ezek tartanak meg, észrevétlen is erősítenek, és visznek előre. Közösségként s az egyéni világunkban egyaránt, 2020-ban is. Mert a jót észre kell vennünk, akkor is meg kell találnunk, amikor rosszul mennek a dolgaink.
Mi tagadás, mostanság közösségként nem jól állunk. A miértek felfejtésére az idén minden eddiginél több lehetőség lesz, amihez a trianoni diktátum 100. évfordulója teremti az alkalmat.
Persze, mély elemzések nélkül is tudjuk, hogy az elmúlt 100 évünk mérlege nem sok jót mutat, s ebben az utolsó 30 év szabad világa sem hozott áttörést. A szlovák többség továbbra is elutasító, ellenségképét a magyarokból formálja, önmeghatározását ellenünkben fogalmazza meg. Veszélyforrást lát bennünk. Mi meg eközben vészesen fogyunk, önfeladóvá válunk, és erőtlenné zsugorodunk a kisebbségi sorskényszerben. Pedig a miértekre a válaszokat nekünk magunknak kell megadni, mint ahogy helyzetünk megoldása is csak ránk vár.
S mégsem vagyunk egyedül! 2020 a magyarság számára az összetartozás éve. Az anyaország jelenléte, ereje, a magyar kormány gondoskodása, Erdély bátor, következetes és kitartó kiállása az autonómia mellett, a Délvidék évek óta működő, mintaszerű kulturális önrendelkezése, Kárpátalja élni akarása, párhuzamos küzdelme a szegénységgel és a nacionalista indulatokkal, megannyi példa, amiből egyénként, közösségként meríteni lehet, s ami azt bizonyítja, hogy mi egy erős nemzet része vagyunk. S bár minden külhoni térség más-más helyzetben van – azonos csupán az utódállamok érzéketlen viszonyulása –, és valószínűleg a fennmaradásunkat biztosító megoldások is különbözőek lesznek, egymástól tanulva, egymást bátorítva erősödhetünk.
2020-ban szükség is lesz erre, századik évünk mérföldkő lehet, itt, a Felvidéken mindenképpen. Mert tudomást veszünk róla vagy sem, bíráljuk a politikát vagy elfogadjuk, a február 29-ei választás rendkívül fontos, és nem csak négy évre határozza meg a sorsunkat. A Magyar Közösségi Összefogás három pártja ezt tudatosította, amikor a megosztottság helyett az egységet választotta.
Átalakulóban van a szlovák politikai térfél is, a régi elit korruptsága miatt gyengül, az újak viszont már itt vannak, hangosak, de magyar kérdésekben nem olvashatók.
Magyar szavazatokra vadásznak hangzatos lózungokkal, és ehhez a janicsárjaikat is megtalálták. A helyzetünkről azonban fogalmuk sincs. Az elmúlt évek megmutatták, erős magyar érdekképviselet nélkül nincs is kényszerítő erő, hogy tudomást vegyenek rólunk és odafigyeljenek a gondjainkra.
A Most-Híd hiába volt hatalmon, a vegyes ideológia nem engedte, hogy a magyar ügyek közügyek legyenek, a kisebbségi jogbővítés téma sem volt, pedig prioritás is lehetett volna. Ehelyett ott tartunk, hogy sok szlovák a vegyespárt megalkuvó, elvtelen politikájával azonosítja a magyarokat. Áldozatul estünk a mutyipolitikának, a dagadó zsebek hatalomfüggésének. Az óriásplakátokon ugyan lehet hazudni az aligmunkát, de a tényen ez nem változtat: helyzetünk nem javult. Ezért is szánalmas, hogy a Most–Híd két hónappal a választások előtt nyit meg fontos kérdéseket, legyen szó a kisebbségi törvényről vagy a belengetett új közművelődési intézetről, amely egyértelműen a Csemadok ellen irányulna – amely 70 év alatt mindent túlélt, és a vegyespártot is túl fogja élni. Óriási baklövés! Így lehet a kampánylufiból zsinórmérték: az ezt már nem(!) mozgósító erejével.
A legfontosabb, hogy a Most-Híd és a szlovák pártok szemfényvesztő politikáját kellően tudja-e ellensúlyozni a Magyar Közösségi Összefogás. Tagadhatatlan, a megújulás érdekében mindhárom párt képes volt nehéz kompromisszumokat is hozni. De a munka dandárja csak most kezdődik. Vissza kell szerezniük a politikából kiábrándult választók bizalmát, s ez csakis hiteles politikával érhető el, mert a választókat meg kell győzni, hogy lehet másképpen.
(Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/1. számában)
