Lecsóban főve
A hungarikumnak számító, de oda hivatalosan még be nem sorolt lecsó szezonja beköszöntött! Van, aki csak némi zsiradékon pirított hagymára dobja rá előbb a paprikát majd a paradicsomot, együtt megpárolja, és így, magában fogyasztja el, a tányért pedig kenyérrel tisztára tunkolja. Van, aki tojást is üt a kész lecsóra, de olyan is van, aki a kellő pillanatban kolbásszal esetleg virslivel gazdagítja.
Szalonnával és kolbásszal az igazi, picit csípősen, úgy magyaros! Mások a színhatásra hivatkozva a zöld paprika helyett kevésbé csípős fehér paprikát és cukkinit is vágnak bele abból a meggondolásból, hogy ha már nem tartozik ez az étel a hungarikumok közé, legalább piros, fehér, zöld színeivel idézze azt. Ebben élik meg a magyarságukat!
Pedig ebben a cukkinis formában az állaga kissé löttyedt lesz, túl bő zaftot enged. Egyáltalán van-e valamilyen íze ennek a tökféle zöldségnek, a cukkininak? Szerintem nincs, ugyanúgy, mint az agyondicsért spárgának vagy a brokkolinak se nagyon, bármennyire is nélkülözhetetlenek szervezetünk számára. Ezt leginkább az egészségvédő brokkoli-, cukkini- és spárgatermesztők hangoztatják. A kolbásznak és a szalonnának ellenben megkapóan és kihívóan gazdag az ízvilága! Nyersen, megfüstölve is isteni tápálék, de sütve még jellegzetesebben kitűnnek a fenséges ízek. Minden magyar konyha elengedhetetlen alapanyaga a szalonna és kolbász, a Csabák és Gyulák, de mások is csak bátran „termesszék” a cukkini ültetvények helyén!
De mi van a lecsóval? Honnan eredhet ez a szlávosan hangzó szó? Ősi magyar étel neve vágják rá sokan! Pedig nem az, a magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a lecsó szó nyomtatásban csak 1940-ben jelent meg először. Meg aztán a fő alapanyagai, a paprika és a paradicsom is csak jóval őseink érkezését követően, úgy 300 éve jöhettek át Európába Amerikából.
Hangzása és balkáni kinézete miatt többen utalnak a szó bolgár eredetére, miközben maga a szó ismeretlen a bolgároknál, kizárólag a konzerv lecsóra használják, a recepteknél, mint magyar étel szerepel. Tehát nincs bolgár eredet, se szláv beütés a magyar lecsóban, csak hagyma, paprika, paradicsom stb.!
Az említett szótár viszont azt állítja, hogy a lecsó szó hangutánzó eredetű, és a locsog szó családjába tartozik Leírja, hogy „a locsog magas hangrendű lecseg változatából vonódott el a lecs ’szétfőtt főzelék, elfőtt étel’, és ennek továbbképzett változata a lecsó, mely nevét híg, leveses volta miatt kapta.”
A magyar szleng is használja a lecsó szót. Egyrészt pénz, penyó értelemben: akkor veszek cipőt, ha meglesz rá a lecsó. Másrészt a zavaros, problémás szavak szinonimájaként: jól belecsapott a lecsóba. Azt is le akartam írni, hogy lecsó néven magyar film is készült, de aztán rájöttem, hogy az a Csocsó volt.
De aztán mégis találtam Lecsó címmel egy cuki francia rajzfilmet a barátságról, a családi szeretetről és származásunk büszke vállalásáról, amelyeket egy főzni vágyó patkány sorsán keresztül mutat be a rendező.
És itt érnek lassan össze a szálak: a rajzfilmben a főhős patkány minden áron főzni szeretne, talán éppen lecsót, a származásukat vállalni nem merők, a nemzetiségüket elhagyók pedig éppolyan vegyes összetételűek lesznek, mint az a bizonyos étel. Tovább fűzve a gondolatmenetet: egy vegyespárt konyhájában kiötlött lecsórecept valószínűleg csak langyos és cukkinis lehet, és elsősorban a nemzetiségüknek beintő lecsómagyaroknak felel meg, mert menedéket és igazolást nyújt nekik a lecsóságukra. De az erős magyar paprika és virtus hiányában lassan ez a recept lekerül a napi menü étlapjáról, rájöttek az emberek, hogy a cukkini lagymataggá és szinte ehetetlenné teszi ezt az eredetileg közkedvelt ételt.
