2021. augusztus 12., 17:25

Lakájmentalitás

Magasra csaptak az indulatok a múlt héten. Mintha legalábbis titánok indultak volna harcba ezen a foszladozó mozivásznon (emlékszik még valaki a mozivászonra ebben a digitális világban?), amit úgy hívnak, hogy Szlovákia.

Ivan Korčok
Fotó: TASR

Pedig csak politikai lakájok, házmesterek és kifutófiúk mondtak nagyokat, hogy kicsinységükben nagyobbnak látszódjanak. Komoly diplomatának, excellenciás uramnak, vagy mi a kórságnak. Egy kis ország kis csinovnyikjai prüszköltek egymásra licitálva, ki tud nagyobbat köpni Magyarország felé. Csak azért, mert Kövér László emlékeztette őket a bűnükre. Nem uszítva, csak kimondva a fájdalmas igazságot.

Nincs ezen mit csodálkozni. A szlovákság jó tanulónak bizonyult a trianoni döntés után is, amikor néhány cseh kalandor tálcán kínálta nekik – valójában önös érdekből – a közös államiságot.

Ekkor kapott szárnyra az ezeréves elnyomás mítosza, amelyet úgy szívtak magukba generációk, mintha füveztek volna. (Aztán elgondolkodhattak a cseh „testvérek”, amikor dolguk végeztével szépen hazazavarták őket.) A kontinuitás nem szakadt meg, azóta a hetedik generáció fejébe sulykolják ugyanazt a mesét, amelynek alaptézise a magyar elnyomás és a magyar felsőbbrendűség szajkózása. Mintha ez a mantra felmentést tudna szolgáltatni a kitelepítések, jogfosztások és tömeggyilkosságok kollektív bűne alól. 

Az igazság kimondása olykor felszabadító, máskor fájdalmas.

És a szlovák diplomácia – a tisói, husáki, mečiari, slotai vezérfonalba kapaszkodva – a szégyenpír helyett, hogy mit műveltek egykor, s talán ideje lenne bocsánatot kérni attól a testvértől, akivel századokon keresztül egy hazában éltek, a tetten ért tolvaj sértettségével kiabált vissza a nyílt, egyenes beszédre. Pedig akár gondolkodóba is eshetett volna: valóban, meddig akarjuk még cipelni ezt a terhet? Mikor nézünk végre a tükörbe?

Azért nem árt látni a tényeket, amelyek fényében talán érthetőbb ez az ideges rángatózás. A magyar diplomácia – pedig Magyarország sem nagyhatalom – eredményeit látva az ember nem győzi kapkodni a fejét: a nyugati beágyazottság mellett kinyitotta az ország kapuját szinte az egész világ felé. Igaz, ehhez – azon túl, hogy veszettül sokat kell dolgozni – vízió és elképzelés kell, ahhoz pedig diplomáciai érzék és stratégiai tervezés. Van tehát mire irigynek lenni Korčok uraiméknak, hiszen míg ők a kemencepadkán heverésztek, addig mások lógatták a nyelvüket. Az eredmény közismert.

Mert mit tett Korčok azalatt, míg Szijjártó az egyik repülőgépről a másikra ült, és még betegen is dolgozott? Mit tud felmutatni a magát nagy diplomatának tartó szlovák külügyér?

Diplomáciai jegyzéket küldözni a szomszédnak? A világ legkönnyebb dolga. Fel sem kell emelni az ülepét a fotelből. Ezért kell hangoskodni és pótcselekvésben megnyilvánulni, hadd lássa itthon a nép, milyen hős fickó a külügyminisztere. És hát hadd lássák a brüsszeliták is, hogy fogást lehet találni a V4-eken, ha akad hozzá partner.

A másik ok, amiért most, a magyarországi választások előtt át kellett kiabálni a kerítésen, a brüsszeli ösztökélést engedi sejtetni.

A büszke szlovák diplomácia (s ez nem kormányfüggő, Korčok elődje sem volt jobb) mint mindig, most is úszik az árral. Ha Brüsszelből liberális parancs jön, akkor liberális nótát dalolunk, hátha meglesz a jutalma. Be kell állni a csaholók táborába, a „nagyok” közé! Hátha akkor mi is nagyok leszünk.

A múlt heti affér azonban nemcsak a szlovák külügyminiszterről, a külügyi államtitkárról, a gyanús múlttal rendelkező szlovák házelnökről, vagy a szinte láthatatlan miniszterelnökről szól (mert ő is megnyilvánult), hanem az egész szlovákiai elitről.

Legelsősorban az értelmiségről, amely nagyokat hallgat. Vagy azért, mert gyáva, vagy mert nincs saját véleménye. Mindkettő riasztó.

Mindkettő a sodródásról és a céltalanságról, az ide-oda csapódásról árulkodik. A múltnélküliségben gyökerező jövőkép-nélküliségről. Ám még ez sem igaz, hiszen minden népnek van múltja és valamilyen történelme. Az önámítás és a hazug mítoszok helyett azonban ezt kéne felvállalni, és minden tükör kitisztulna.

Megjelent a Magyar7 2021/32. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.